Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 2.2004. Az árszabások késztermékekre vonatkozó adatainak teljes körét egy korábbi tanulmányomban már publikáltam

129 így most ízelítőül csak néhány mesterség feltételezhetően Körmenden is készített termékcsoportjáról adunk számot. A söveggyártók és kalaposok azért kerültek előtérbe, mert bizonyíthatóan divatváltás zajlott le a 18-19. század fordulóján. Az egykor kizárólagosságot élvező süveget a kalap viselete teljesen kiszorította, oly annyira, hogy süveg készítő mestert 1828-ban már nem is találunk a városban. A szabók specializálódásuk miatt kerültek érdeklődésünk homlokterébe, a vargákkal együtt ők képviselik a német módra való viseletet. A felvevőpiac közelsége, de a 18-19. században nagymértékben betelepülő németajkúak jelenléte is számot tart és inspirálja működésüket. A szűrszabók mestersége egy régi magyar viseleti elem életben tartását jelenti. A cifraszűrök 19. század eleji tiltása a közemberek és főleg a pásztortársadalom képviselői számára e kedvelt ruhadarabtól való megfosztást jelentette ugyan, de a szűrszabók - igaz, egyre fogyó számban - még jó néhány esztendeig gyakorolni tudták mesterségüket. Az asztalosok termékeik sokszínűségével és eltérő minőségükkel hívják fel magukra a figyelmet. A faesztergályosok pedig azon ritka mesterséghez tartoznak, melyről vajmi keveset tudunk. E néhány példát kiragadva, az egyes mesterségek késztermékeinek bemutatásán túl körmendi vonatkozású kisegítő források felhasználására is mód nyílt. A hagyatéki leltárak, végrendeletek, városi számadások adatai jól kiegészítik a levéltárból megszerzett ismereteinket. A süveggyártók A süveges mesterség Körmenden a 18. században még virágkorát éli. 1737-ben két mesteremberről, 1757-ben pedig ötről, név szerint: Královics János, Szemer József, Török Ferenc, Vízner Dániel és Zombor Józsefről tudjuk, hogy süvegkészítéssel foglalkoztak. Az ősi föveget azonban a század végére, illetve a 19. sz. elejére kiszorítja a németes kalapviselet, s így a körmendi süveggyártót az 1798. évi adóíven találjuk meg utoljára. A süveg, vagy ahogyan az Őrségben nevezték „csákó", magas, hengeres férfi fejfedő. Nemesnépi-Zakál György leírását Nagy Zoltán: Kézművesipar Körmenden a 17-19. században In.: Körmend története szerk.: Szabó László Körmend, 1984. 362-379. 69