Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)
NAGY ZOLTÁN: KÖRMEND MEZŐVÁROS KÉZMŰVESEI A 17-19. SZÁZADBAN Az 1828. évi összeírásban a 40 zsidó család közül kézműveseket is nevesítettek, igaz csak néhányukat. A hazátlan zsellér pipakészítőkön 291 kívül Saller Jakab irhagyártót is megnevezik. Az 1831. évi zsidó összeírás 78 nevet tartalmaz, melyből 12 kézműves adatait is megismerhetjük, még konkrét foglalkozásaiknak megnevezése nélkül. Az opifices rovatban feltüntetett kézművesek közül néhányuknak a korábbi forrásokból már megismerhettük foglalkozását, így tudjuk, hogy Samuel Gebert szabó mester (1817), Jacob Schaller irhás (1817), Isac Geber szabó, Jacobus Fürst cserzővarga (1817), Jacobus Schwartz, Moyses Pintér (Binder) „pipacsináló", Phillippius Schwartz, Johannes Hess, Anna Hillmerin, Maraus Rottman, Abraham Doneberg és Hermin Abelbergen (szűcs, 1841 ) kézművesek. Az 1841. évi összeírás mindössze öt zsidó kézművest nevez meg. Geber József szabót, 6. osztályúnak, Schwarz János „pipa kötő"t 6. osztályúnak, Abelbergen Hermint szűcsöt 4. osztályúnak, Karpeler Johannt 5. osztályú szabónak, végezetül Fürst Józsefet szintén a legalacsonyabb minősítésű 6. osztályú szabó-пак írnak le. Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy éltek zsidó kézművesek Körmenden a 19. első felében is, de pontos létszámukat a hiányzó anyakönyvi adatok miatt nem tudjuk teljes egészében megállapítani. Az 1826-1834. évi tűzkárjegyzőkönyvekből tudjuk, hogy jó részük a város kézműves negyedében lakóként élt a zsinagóga szomszédságában. 1817-ben 8, 1826-ban 12, 1828-ban 4, 1831-ben 12, 1841-ben 5 iparosról tudunk. Ezek az adatok arról győznek meg bennünket, hogy a forrásokban minimum 12 kézművessel kell folyamatosan számolnunk, de ebbe még a schachterek bele sincsenek számolva. 291 57. sz. Pintér Moyses „Pipacsináló egy legénnyel foly tatty a mesterségit", 136. sz. Szicsek János „Pipa csináló, de csak téli üdőben folytattya mesterségit", 385. sz. Schwarz János „Pipa csináló, folyvást dolgozik, többnyire legényt is tart, de most nincsen.'" Nagy Zoltán i. m.: 61. p. 152
