Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 2.2004. bádogosnak, a városképet javító építő és tervező munkát is végző építőmesternek, a minőségi munkát végző ácsnak, bognárnak, asztalosmesternek, a kiemelkedő tudással bíró kézműveseknek. A városi tisztségviselők mindenkiről tudták itt, hogy kinek miféle mestersége van. Azt is nyilvántartották, hogy „vagyonára nézvést" hányad osztályba sorolható. így a vagyon alapja e rendi társadalomban a föld és szőlőbirtok volt. A 18-19. században minden ehhez igazodott. A kézművesek, ha tehették készleteik eladásakor a megszerzett pénzen alapanyagot, ezt követően földet vásároltak, hogy számos gyermekeiknek osztályt téve legyen mit adniuk. A 19. század második felében felvett haláleseti jegyzőkönyvek áttanulmányozása arról győzött meg bennünket, hogy a helyi társadalom sokkal tagoltabb volt, mint ahogyan az iratokból azt meg tudjuk állapítani. Akiknek saját ingatlanuk, s ezen kívül legalább néhány holdnyi föld­es rétbirtokuk nem volt, mert nem tudtak „szerzeni", azok nem voltak képesek saját életsorsuk reprodukálásán túllépve életminőségüket javító vagyonhoz jutni, ami az életmódot is kifejező inventariumokban mérhetően kifejezésre jut. A kézművesek házassági kapcsolataikkal juthatnának előrébb, ha tudnának. A paraszti társadalomban gyökerező kézművesek zöme Körmenden sem tud nyitni más társadalmi rétegek felé. Az 1857. évi táblázatunkba foglalt házasodási szokásokat vizsgálva jól látszik, hogy a kézművesek leánygyermekei, illetve maguk az iparűzők is milyen gyakran saját társadalmi rétegükből házasodnak. 227 Az esetek túlnyomó többségében a földművelőkkel azonos időpontban, farsang hónapjában, a felekezeti hovatartozástól függő esketési napon. Általában egymás közt házasodnak. 228 Ritka kivételnek számított, az az eset, mikor az evangélikus Beer József lakatos házasságot kötött 1863-ban Diskay Ignácz ügyvéd kővágóörsi születésű lányával. Minden bizonnyal hasonló rangon való házasságot jelent Grandli Terézia pornói születésű bőrkereskedő leányának házassága 1844-ben a körmendi Ritter György mészárossal is. Az 1857-ben Körmend társadalmában jelenlévő 271 kézműves házasságkötését megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy összesen 40 alkalommal házasodtak újra az özvegyen maradtak közül, így az összes házasságkötések száma 313-ra emelkedik. Ebből 101 alkalommal kézműves férfi kézműves leányát, kevesebb esetben XXVIII-XXIX. t. XIV-XV. t. 125

Next

/
Oldalképek
Tartalom