Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 2.2004. Számunkra mégis az V. számú fejezetben feltüntetett „A csizmadia mesterséghez tartozó készletek" szemre vétele a fontos, mivel ezek a tárgyak bizonyítják végérvényesen, hogy Öreg Tamedler Mihály halála napjáig mesterségét űző csizmadia volt, még akkor is, ha két ökrével művelt földjeit számba véve a hatóságok elsősorban földművesként tartották nyilván, noha fiaival együtt a csizmadia céh tagja volt. 1860. március 19-én találtak nála 4 pár kordovány csizmát, 2 pár új tehénbőr csizmát, 8 pár talpat, 4 darab fekete kordoványt, 10 pár kaptafát, 5 pár csizmarámát, műhelyszéket és eszközöket összesen 25 Ft 12 xr értékben. E készlethez járul még hozzá a tartozási állapotban nyilvántartott számlák, többek között Hutter János bőrkereskedő 283 Ft 34 xr követelése, Hafner József körmendi fehér tímár 1860. január hó 1-én kelt számlájába foglalt, s 6 nappal halála előtt „Tamedli Mihálynak kiszolgált" 4 Ft-ot érő bélésbőrök. A példatárat további esetekkel gyarapíthatjuk. A haláleseti jegyzőkönyvek közül a Vas Megyei Levéltárban 767/860. szám alatt jelzett irat Kaschka Jánost, a bajorországi mulbachi születésű, 68 éves körmendi lakost földművesként tart nyilván, mivel 3 hold földje van. Egy ezüst tubákos szelencét, ócska ezüst órát bíró férfiú eredeti foglalkozásának a halotti anyakönyv mond ellent, mikor őt német takácsként említi. Hada István neve ugyan nem szerepel az 1828. évi összeírásban. Kézműves, egyben földet művelő életmódjáról csak a református halotti anyakönyv 1853. évi bejegyzéséből értesülünk. "Hada István, Kerecsényi Katalin férje magyar varga és földműves Lakik Körmend 263. sz. fól évesen. Korponyai István az 1828. évi összeírásban házas zsellérként szerepel, mesterségét nem ismerjük. 1829-ben a katolikus halotti anyakönyv a 65 éves férfit vargának és halásznak egyaránt elismeri. Egy másik haláleseti jegyzőkönyv az Árok utca 326. sz. házban lakó, 1859. IV. 7-én 63 éves korában elhunyt öreg Hodosi Ferencet „mezei gazda"-ként tartja nyilván, noha 1828-ban a házas zsellért szabó mesterként tűnteti fel, aki „csak néha dolgozik, akkor is maga". 1824-ben adója 21 Ft 54 xr, a földművesek kategóriájának határán mozog. A hagyatéki iratból kiderül, hogy házán, ruhaneműin, gazdasági eszközein túl 14 hold szántófölddel és rétbirtokkal is rendelkezik, azaz valóban gazdálkodik, azon kívül, hogy a magyar 1 VaMLIV. 187/e 1281/859 117