Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

NAGY ZOLTÁN: KÖRMEND MEZŐVÁROS KÉZMŰVESEI A 17-19. SZÁZADBAN 1866-ig házról-házra vándorolva öt helyen árendál mindkettőjük számára egy kis szobát.

209 Az öreg házat elárverezték, az érte járó 750 Ft-ot megosztották a testvérek egymás között, az 1867. évi kataszteri telekkönyv szerint Schindler János üvegesé. Csak a nádasdi határban, a németfalusi fordulóban lévő két köz szőlőbirtokot, a rajtalévő két kis hajlékkal és préssel veszi meg Támedler Terézia, férjével Szívós József körmendi csizmadiával együtt az 1860. március 20-án tartott licitáción 180 osztrák Ft-ért. Öreg Támedler Mihály földjei „saját szerzemények" voltak, nyilvánvaló tehát, hogy egész évben mesterségét is folytatnia kellett, ha el akarta tartani családtagjait. A hátrahagyott végrendelet szövege szerint néhány száz forint készpénzzel rendelkezett csupán, de a hagyatéki leltárban felsorolt 5 holdnyi szántó és egy holdnál valamivel több rétbirtoka megalapozta gazdaságát, hiszen azt nem tudhatjuk, hogy fiatalabb korában bérelt földet művelhetett-e. A hagyatéki leltárban az állatállomány mindenképpen figyelmet érdemel. Egy vörös szőrű másféléves tinó és egy fehér szőrű másfél éves üsző tinó együttes becsára 30 Ft, egy három és egy négy éves gazdasághoz tartozó jármos marha értéke pedig egy jó hold szántóföld értékével megegyező 120 Ft. A hozzátartozó tengelyes szekér 12 Ft-ot ér, a többi mezőgazdasági eszköz becsára nem számottevő. A teljes leltár összértéke az 1500 Ft-ot nem érte el, melyből az 1000 Ft-ot meghaladó adósságot leszámítva az örökösök számára alig jutott 500 Ft. A fejenkénti fél hold földnek megfelelő hagyatéki összeg nem volt számottevő, lényegileg nem változtatta meg az örökösök anyagi helyzetét. A felvett leltár szemlátomás szerint Támedler Mihály ingóságait koránt sem tartalmazta mind, ugyanis a házban lévő bútorzat e listáról számba véve csekélynek mondható, nyilván már javát elhordták az örökösök. A textíliák közül is csak azokat a darabokat sorolják fel, melyek Támedler Mihály használatában voltak a legutóbbi időkig. Közülük említést érdemel a kék posztó köpönyeg, egy posztó bunda, posztó öltöny, melyek a német módra való viselet darabjai. 1852-ben Balikó Lambertnél, 1855-ben Posch Mihály mészárosnál, 1857-ben Sági István szűcsnél, 1863-ban Deutsch Fülöpnél, 1866-ban 45 éves korában Papp József csizmadiánál. 210 XXVII. forrás 116