Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)

NAGY ZOLTÁN: DUNÁNTÚLI CSERÉPPIPA KÉSZÍTŐ MŰHELYEK ÉS TERMÉKEIK A XIX. SZAZADBAN (-) Mathias Rauch, pipakészítő, - 60 évnél idősebb -, folyamatosan dolgozik! Rendesen 3 legényt tart, de maga képviseli műhelyét. „A hazát pipakészítéssel segíti." 1837-ben Selmecz (Schemniczium, Schemnitz, Stiavnicza) szabad királyi bányaváros. Tót és német ajkú lakosok, 3 osztályba szakíttattak el: 1: Bányász polgárok, 2: Mesterségeket, kereskedést folytató lakók, 3: Bányász legények. Szorgalom, Mesterség, Gyárak: „ami a műipart illeti, az oly csekély, hogy a selmeczi kapós pipákon, a bellugai cserépedényeken... kívül semmi más különöst nem lehet mondani." (Fényes, 1837. 139, 145-148. p.) 1840-ben „említendők itt a pipagyárak is, melyek közül a selmeci e korban emelt kitűnő jóságú műveket szolgáltatott". (Horváth M. 1840.) 1851-ben „A bányászokat követik szorgalomban a többi polgárok is; mert itt mindennemű, s jó mesteremberek találtatnak, kik közül különösen a pipacsinálók érdemelnek figyelmet, s a selmeci cseréppipa valóban a legjobbnak tartatik egész hazánkban." (Fényes, 1851. 22. p.) A Selmecbányán működő fontosabb pipakészítő mesterek Levárdy Ferenc kutatása szerint. (Forrás: 59.) 1800-as évek első harmada: Annert Benjamin (Ahnert Benjamin). 1800-as évek közepe: Honig Antal, Honig Mihály, Honig Mihály özvegye és fia. Honig Mihály 1852-53-ban Amerikából olyan hatalmas megrendelést kapott, amit műhelyében a maga igényes kivitelezésében nem tudott volna teljesíteni, így lemondta azt. (Czobor László: Selmecnek emlékkönyve. Bp. 1936. 78. p.) Jelentős elismerést kapott 1846-ban a Pesten megrendezett III. Országos Ipari Vásáron és a bécsi Világkiállításon 1873-ban. (Lovasova, 2000. 40. p.) Az 1870-es évek közepétől 1925-ig működött műhelyében Zachar Károly, amit névváltoztatás nélkül vett át unokaöccse Móczik Rudolf. Zacharral párhuzamosan működő jelentősebb pipakészítők Selmecbányán: Mihalik István, Tandler Sándor, Debnár János, Kern Károly, Pohl József, Staszni, Palaczky, Pásztorok. A Szlovák Bányászati Múzeum archívumában Eva Lovasova közlése szerint még a következő pipakészítők működési helyére vonatkozó adatok találhatók: „- Benedictes Benjamin Ahnert, 19. sz. első fele, a Leányvár hegyoldala. -Anton Honig, 19. sz. első negyede, Michael Honig, özvegye és legfiatalabb fia, a működésük körülbelüli helye a Fölső Rózsa utca. - Jozef és Ludmila Schmidt, 19. sz. körül, az Óvár alatt/a volt régi kórház mellett. - Stefan Mihalik, 19. sz. első fele, az Óvár alatt, a volt régi kórház mellett." 1893 „... A város ősrégi, hatalmas bányászat középpontja: arany-, ezüsttermelés: több zúzó- és kohótelep, dohány-, tégla- és pipagyár: a selmeci pipa országos hírű." (Acsády, 1893. 1549. p.) A selmeci pipa „... Keménysége és tartóssága miatt legkedveltebb az u. n. selmeci pipa, melyet különben Körmöcbányán, Zólyomban és több helyen is gyártanak. A selmeci pipát vörös agyagból (osztrolukai) és kövér, tűzálló agyagból készítik. Az igen kövér 68