Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)
FONTES CASTRIFERRIENSIS № 1 2001. Működhetett-e agyagpipa készítő központ a XIX. század eleji Körmenden?* A feltett kérdésre nehéz választ adni. Egyrészt azért, mert a témánkra vonatkozó írott források száma egy kézen megszámlálható, másrészt pedig azért, mert a válaszadáshoz a földből előkerült leleteket is meg kell tudnunk szólaltatni. A fellelhető szakirodalom áttekintését követően állíthatom, hogy egyetlen írott forrástól eltekintve halvány említés sem történik arról, hogy Körmenden a XIX. század folyamán pipakészítő műhely tevékenykedne. A kivételt is csupán egy szövegkritikai elemzés folytán sikerült megtalálnunk. Möller János 1818-ban kiadott könyvének Agyag pipa fabrikak című fejezetének 166. oldalán olvashatjuk, hogy „Magyar Országban is sok jó pipák készíttetnek. Híresek és kapósak voltak ennek előtte a Gitzei széles szájú veres pipák, a Debreczeni makra-pipák, és Erdélyből Borgóról hozott borgai fekete pipák. Most az Azari és Podrecsányi pipák vannak leginkább kedvességben." A Möller által közölt felsorolás nyelvi fordulataival együtt ismerősen köszönt ránk Harald Prickler közelmúltban megjelent kitűnő könyvének 242. lábjegyzetében adatolt kortárs statisztikus Keeß leírásában, mely 1823-ban, vagyis öt évvel később született. Adatai azonban az előzőnél gazdagabbak." Arról számol be, hogy Podrecsány, Selmec, Kis-Azar már hosszabb ideje ismertek kiváló pipáikról, de Körmend, Sopron és Pest úgyszintén előállít agyagpipákat. E közlésen túl saját kutatási beszámolóimon kívül a körmendi pipakészítésröl nyomtatott írást nem ismerünk. A fellelt tudósítás értéke számunkra azért becses, mert az első publikált levéltári forrás, az 1828 évi országos összeírás körmendi „pipacsinálókra" vonatkozó adatait legalább öt esztendővel korábbra helyezi. Hogy a pipakészítő műhelyek az 1823-as évet megelőzően mikortól működhettek Körmenden, azt a zsidó nevekhez kapcsolt anyakönyvi és levéltári kutatások dönthetik el. A körmendi zsidók házassági, valamint halotti anyakönyvei 1852-1891 évek közötti időszakból maradtak ránk, a születésekről e korban vezetett matrikulák hollétéről azonban nincs tudomásunk. A kutatást az 1828 évi összeírás opifices rovatában szereplő három kézműves pipakészítő mester: Pinter Moyzer, Svarcz János, Szicsek János körmendi jelenlétének kimutatására összpontosítottam. Ezen kívül vizsgáltam még azokat a neveket is, amelyek a föld alól előkerült agyagpipákba pecsételve bukkantak elő. Két pipatöredéken FÜRST IN KÖRMEND, két másikon SALOMON FÜRST, egyetlen egy darabon pedig HIRSCH IN KÖRMEND beütés szerepelt. E nevek megfejtése újabb probléma elé állított, mivel nem szerepeltek az összeírás kézművesei között. Meglepetésemre a lajstrom 391. sorszáma mellett Fürst Salomon nevét fedezhettem fel, akit segéd Körmendi agyagpipák címmel lábjegyzetelve jelent meg a Vasi Szemle 2001. 3. számának 322-339. lapjain. A jelen dolgozat ennek jegyzeteket mellőző, rövidített változata, melybe az eredeti tanulmányban felhasznált jegyzetanyagok forrásai, a felhasznált irodalom, levéltári források, kéziratos gyűjtések jegyzéke az Adattárban és az Irodalmi forrásfelsorolásban megtalálhatók. 43
