Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)
NAGY ZOLTÁN: DUNÁNTÚLI CSERÉPPIPA KÉSZÍTŐ MŰHELYEK ÉS TERMÉKEIK A XIX. SZÁZADBAN A feladott lecke izgatott nagyon. 1988-ban elhatároztam, ásatást folytatok a porlepte, puszta udvaron. 200 x 100 centiméternyi szelvényt mélyítettem le két kezemmel 10 centiméterenként a mély felé haladva egy álló hónapon keresztül snaklival matatva (XII-XIV. t.). Egyesek - kik összesereglettek a májusi napsütésben engem és a helyzetet tanulmányozni - talán fura szerzetnek gondolhattak, mígnem elértem a célt. 90 cm mélységből feltárult a múlt, dőltek tenyerembe az ásatag pipák egészen 145 cm-ig, a gödör fenekéig. (CXV, CXVI, CXVII, CXVIII, CXIX, CXX. t. ) Hét rétegben töltötték fel itt a környeztet. A háztartási cserépmaradványokból, üvegcserepekből, elrozsdállott vasszegekből, díszes majolika darabkákból, no meg az, gödör fenekén talált 1801-ben vert krajcárocskából arra következtettem, hogy a legalsó kultúrréteg nem régebbi szépapáink férfikorától, de nem is fiatalabb az 1848-as szabadságharc és az azt követő hajnaui diktatúra korszakától. Az önkormányzattól nyert csekélyke pályázati pénzen június hó közepén általános iskolát és gimnáziumot kinövő lelkes régészkedő diákokkal és a házban lakó gyermekek hadával precíz, mindenre kiterjedő mintaásatást szerveztünk egy 400 x 200 cm-es területen. A földet négyzetcentiméterenként egy méterig gondosan átszitáltuk, ezt követően pedig 120-140 cm mélyig kézzel kibontottuk. Megismétlődött a tíz évvel ezelőtti csoda, ismét feltárult a múlt, melyről milliméter pontos rajzok (CXVIXXIII. t.), dia és videófilm készült, a leleteket pedig ott a helyszínen mostuk, írtuk, feldolgoztuk. A különböző dib-dáb holmik kiemelésekor jegyzőkönyvbe kerültek a szélességi, hosszúsági és mélységi adatok is, így bármikor rekonstruálni lehet a történteket. A pipákon látható tulajdonjegyek Selmecbányáig vezettek, ahol augusztus 20-án megtaláltuk kései párhuzamaikat. Hogy hol és miért dolgozott itt selmeci védjegyekkel pipakészítő műhely Körmenden a múlt század közepén, azt azonban még meg kell fejtenünk." -Vetettem papírra a Körmendi Figyelő, 1998. aug. 31-t számában 5. oldalán. A körmendi múzeum gyűjteményébe a belváros területéről az 1960-as évek közepe óta folyamatosan kerültek be szórványleletként agyagpipák. Nagyobb mennyiségű lelet a Vida József utcában, a Monaco alapozásakor került elő. Az építkezés színtere a belvárost a külvárostól elválasztó palánk mögötti egykori városárok feltöltése volt. Harangozó János Körmend belvárosának 1846. évi állapotát tükröző térképe szerint itt már áll a nagy tisztiház, mely az 1834. évi tűzvészt követően épült. Ez arra enged következtetni, hogy a Vida József utcai telek feltöltése, így a pipakészítő manufaktúra hulladék anyaga már az 1850-es évek előtt földbe került. Ezt a feltevést támaszthatja alá az is, hogy a pipákkal vegyes törmelékben mindössze egy 1816-ban vert egykrajcáros hevert. Itt sikerült egy 2 négyzetméteres szelvényt régészetileg is hitelesíteni, melyről méretarányos rajz és fényképfelvétel is készült (V-VI t.), a tágabbi környezetből előkerült leleteket tárgycsoportonként táblákban szerkesztett fényképfelvételekkel illusztráljuk (VII-XI. t.). 40
