Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE A reznek (Tetrax tetrax) hansági előfordulásait összegezte FARAGÓ SÁNDOR, egyben a faj Fertő-melléki előfordulási adatait is összefoglalta és térképen ábrázolta (FARAGÓ, 1981b). A Fertő környéki előfordulásokat ismertette FESTETICS ANTAL (FESTETICS, 1962). A Kisalföld a honos alfaj nyugati area-határát jelenti, így a Fertő, illetve a Hanság a reznek felvonuló területe az ausztriai és a csallóközi költőhelyek felé (STERBETZ, 1996). Az itt végzett megfigyelések voltak ottani költésének közvetett bizonyítékai. A reznek 1980. szeptember 21-i, hansági megfigyelése volt a faj tizenötödik ismert előfordulása a területen, ebből 10 esik Magyarország jelenkori területére. A túzok (Otis tarda)" Vas megyei előfordulásával kapcsolatban már említettem GROSSINGER adatát. KUNC ADOLF Szombathely monográfiájában a Szombathely, Gencsapáti és Söpte között elterülő Nagymezőről közölte (KUNCZ, 1880). VARGA LÁSZLÓ (VARGA, 1987b) ismertetett egy történetet arról, hogy a ma Szombathelyhez tartozó Zanat község lakóit a közelmúltban is „túzokosnak" csúfolták. i¥

A gúnynév alapja az, hogy régen egy alkalommal ónos eső fagyasztotta össze a környéken élő túzokcsapat tagjainak szárnyait. Ezt látván a zanatiak, kivonultak és ostorral egy pajtába terelték a röpképtelen állatokat. Am a pajtának hiányos volt a teteje és amíg a falusiak a lakomára készültek, a madarak felmelegedtek és kirepültek a tető nyílásán. így a lakoma helyett csak a gúnynév maradt a zanatiaknak" Mintha a jelenkor igazolná az elődök megfigyelését, VARGA LÁSZLÓ és madarász tagtársai 1987. február 21-én, Gencsapáti és Szombathely között két túzok példányt láttak, amelyek Söpte felé repültek. A túzok egykori Vas megyei előfordulási adatairól CHERNÉL ISTVÁN (CHERNÉL, 1917b) és CSABA JÓZSEF (CSABA, 1939) egy-egy munkájában olvashatunk. FARAGÓ SÁNDOR összegezte a túzok előfordulásait az Alpokalján (FARAGÓ, 1987). Az 1987. évi hazai túzok felmérés adatait ismertette FARAGÓ SÁNDOR (1988a). A közleményben említett egyetlen Vas megyei adat mellett a túzok számos más megyében is előfordult. A jelenség az 1986-87-es hideg tél következtében féllépő vándorlás és diszmigráció következménye. A hideg tél jelentős mértékű elhullást is eredményezett az állományban. Az Alpokaljáról Sopronkőhida és Balf mellett találtak legyengült túzok példányokat, amelyeket már nem sikerült megmenteni (FARGAÓ, 1988b). A sopronkőhidai példány parazitölógiai vizsgálata mintegy tíz Hymenolepis villosa példány jelenlétét mutatta ki, ami à túzok közönséges, de fajspecifikus parazitája. A Fertő mellett élő túzokpopuláció ökológiai vizsgálatát L. LUKSCHANDLERL (1971) végezte el. A Hanságban az 1970-es évek végén élő, mintegy 140-150 túzokpéldány magyar-osztrák szinkron számlálásának eredményeit szintén FARAGÓ SÁNDOR ismertette (FARAGÓ 1980e). A csonttollú (Bombycilla garrulus) hazánkban téli vendég, tipikus inváziós madár. Bár szinte minden télen látható, nagyobb beözönlései az utóbbi évtizedekben ritkábbá váltak. Az irodalomban számtalan helyen találkozunk Nyugat-Magyarországról származó adatával (ANONYM, 1780; CHERNÉL, 1916a, 1917a; SCHENK, 1921c; KALMÁR, 1933; KIRÁLY, 1934b; CS. J., 1942; MOSANASKY, 1964; MOLNÁR, 206