Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

GERINCESEK (VERTEBRATA) TÖRZSE palearktikus (36%), a holarktikus (12%), az európai (11%) és az európai-turkesztáni (9%) faunaelemek a dominánsak. Faunaszínező elterjedési típusok a mediterrán, az észak-atlanti, a paleoxerik, a tibeti, az etiópiai, az antarktikus és az orientális elemek. A téli avifaunában gyakori vendég néhány szibériai faunaelem. Vas megye madarainak legújabb névjegyzékét BARBÁCSY ZOLTÁN állította össze (BARBÁCSY, 1987b). Szórvány madártani adatok a Nyugat-magyarországi-peremvidékről A részletesebben ismertetett kutatók mellett számosan dolgoztak még és dolgoznak napjainkban is az Alpokalja madárvilágának megismerésén. A másik „FÁSZLtanítvány", CSÖRGEY TITUS is publikált az Alpokalja madárfaunájáról, így a fülemülesitke (Acrocephalus melanopogori), vagy a „mezei billegető" (Motaci IIa flava) előfordulásáról (CSÖRGEY, 1917a, 1917b, 1928). Kutatók nemzedékeinek eredményei nyomán vált ismertté a karvalyposzáta (Sylvia nisoria) megjelenése Rátót közelében (BERNRIEDER, 1941), a citrombillegető (Motacilla citreola) (HADARICS, 1990a, 1990b; HADARICS és PELLINGER, 1993e), a sivatagi lile (Charadrius leschenaultii) (HADARICS et al., 1992a; HADARICS és PELLINGER, 1993b), a vöröscsillagos kékbegy (Luscinia svecica svecica) (HADARICS et al, 1992a; HADARICS et al., 1993a), a sarki csér (Sterna paradisaeá) (PELLINGER, 1993d) első hazai előfordulása, illetve a sárgafejű királyka (Regulus regulus) hazai fészkelési adatai (HORVÁTH, 1955) és Soproni-hegységi előfordulásai (HADARICS, 1998C), az ezüstsirály (Larus argentatus) újbóli költése a Fertőn (HADARICS et al., 1991a), vagy a talpastyúk (Syrrhaptes paradoxus) utolsó nagy európai inváziója során Vas megyei megjelenési adatai (ANONYM, 1908), a havasi szürkebegy (Prunella coliaris) Nyugat-magyarországi adatai váltak ismertté (SCHMIDT, 1986). Tömörd mellett, a Nagy-tó közelében, 1998. április 5-én fogták a kucsmás poszáta (Sylvia melanocephalä) második hazai példányát (BÁNHIDI és GYURÁCZ, 1999). Igen jelentős madártani adat a nagy őrgébics (Lanius excubitor) költésének megfigyelése 2000-ben a Fertő mellett (KÁRPÁTI LÁSZLÓ szóbeli közlése). A századelőtől kezdődő megfigyelések nyomán a magyar madárfauna további, az Alpokaljáról kimutatott fajokkal gazdagodott, így a jeges búvár (Gavia immerf

49 és a fehércsőrű búvár (Gavia adamsi)

350 első észlelésével (NAGY, 1916), vagy a korábban ismert elterjedési adatok bővültek (BANKÓ

vies, 1990; CSÖRGEY, 1902; FARAGÓ és STERBETZ, 1985; MÖDLINGER, 1979; NÁDASSY, 1915; NIETHAMMER, 1943; PELLINGER, 1991b, 1992a; SZEMERE, 1910, 1924a; Szm, 1951a, 349 Ez az adat is bizonytalan megfigyelésen alapulhat. Hazánkból a fajnak eddig négy megfigyelési adatát hitelesítették (HARASZTHY, 1998). 3 A faj hiányzik hazánk madarainak névjegyzékéből (HARASZTHY, 1998; MAGYAR et al., 1998). Eddigi hazai megfigyelései nem kellően dokumentáltak, bizonytalanok. Előfordulása ugyanakkor nem kizárt, hiszen példányai elkóborolnak Ausztriáig, Olaszországig. 197