Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)
AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE szerteágazó munkásságot fejtett ki, tapasztalatait, eredményeit 200-nál is több írásában jelentette meg. Érdeklődése kiterjedt a halakra, emlősökre is. Irodalmi munkásságának teljes bibliográfiája megjelent 343 , így annak részletesebb bemutatásától eltekintünk. Ezen a helyen szigorúan az Alpokalja madárvilágával, vagy annak kutatóival kapcsolatos írásait közöljük: WALZEL, 1926, 1929a, 1929b, 1930a, 1930b, 1931a, 1931b, 1931c; CSABA, 1934b, 1934c, 1934d, 1934e, 1936b, 1936c, 1937a, 1937b, 1938, 1939, 1940b, 1942a, 1942b, 1943a, 1943b, 1950, 1954, 1955a, 1955b, 1955c, 1955d, 1955e, 1955f, 1955g, 1955h, 1955i, 1955j, 1955k, 1957, 1959a, 1959b, 1959c, 1959d, 1959f, 1959g, 1962a, 1962b, 1962c, 1963a, 1963b, 1964a, 1964b, 1964c, 1965b, 1966a, 1966b, 1966c, 1967a, 1967b, 1967c, 1967d, 1967e, 1968a, 1968b, 1968c, 1970a, 1970b, 1971, 1974a, 1974b, 1975, 1976, 1979a, 1979b, 1982, 1988. A madárvédelem Vas megyei történetét és feladatait szintén ő foglalta össze (CSABA, 1962d). A megye madárvilágának egyik legavatottabb ismerője, MOLNÁR LAJOS (1853-1942) Körmenden született. 1880-ban körjegyzőnek választották Molnaszecsődön; itt dolgozott egészen 1942-ben bekövetkező haláláig. 344 Gyűjteménye 340 hazai és mintegy 300 külföldi madárpreparátumból állt, amelyet csere útján bővített. Magyarországon a Nemzeti Múzeum mellett az ő egzotikus madárgyűjteménye volt a leggazdagabb (CSABA és PÁTKAI, 1964; BANKOVICS, 1997). Jelentős madártojás gyűjteményt hagyományozott az utókorra, amelyet azonban egybeolvasztottak CSABA JÓZSEF madártojás gyűjteményének darabjaival (VÍG, 1997a, 1999). Számos madárpreparátumát ajándékozta a szombathelyi Savaria Múzeumnak, melyek nagyobb része dacolva a világháború és az elmúlt évtizedek sanyarúsága miatti enyészettelj napjainkig a múzeum gerinces gyűjteményének egyik értékes gyűjteménytestét alkotják (VÍG, 1997b); Több madárfaj első előfordulását, vagy fészkelését állapította meg, így a vörösfejű gébics {Lanius senator) fészkelését 1892-ben Hidashollóson, a fenyőrigóét (Turdus pilaris) MolnászécsŐdön, 1901. május 17-eri. Ő bizonyította a nagy pirók iPinicola enucleator) előfordulását Molnaszecsődön, 1928 november 10-én gyűjtött példánnyal, illetve a havasi csóka (Pyrrhocorax graculus) ritka látogatását, a Döröskén 1933. január 24-én elejtett példányával. Publikált irodalmi munkássága viszonylag szerény (MOLNÁR, 1898, 1905, 1924, 1929, 1930a, 1930b, 1934, 1935, 1950). Kéziratban hátrahagyott munkája, amelyben a Rába-vidék madárvilágát térképezte fel, 1945-ben a Madártani Intézet leégésekor megsemmisült. 343 SRAGNER M. (1992): Csaba József bibliográfiája. —Műhely, 2: 33 p., Csaba József Honismereti Egyesület; Körmend. 344 CSABA J. (1938b): Molnár Lajos. — Vasi Szemle, 5(5-6): 350-353.; Életéről, a róla megjelent írásokról az eddigi legteljesebb összefoglalás: NAGY Z. (1997): Múltidéző kísérlet egy hírneves madárbúvár portréjának megrajzolására. — In: NAGY Z. (szerk.): Molnár Lajos madárgyűjteménye. — Olcsai-Kiss Zoltán Ált. Iskola, Körmend, 5-23. pp. 192
