Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)
AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETÉ nyulászu, tyukászu, 319 verebészü 320 satb Kányák nevei alatt nevezetessek Eörségben. Egyéb közönséges madarakat nem emlittek. -A ' Bábukat Hoputának 321 hívják, - a ' Nyaktekercset, tekerincsnek 322 " Figyelemre méltó, hogy NEMES-NÉPI ZAKÁL GYÖRGY nem említette sem a császármadarat (Tetrastes bonasia), sem a siketfajdot (Tetrao urogallus). Ornitofaunisztikai ismereteink alá is támasztják ezt, hiszen CHERNÉL ISTVÁN szerint a császármadár a századfordulót megelőző időkben már terjedőben volt az Őrségben, míg a siketfajd Vas megyébe csak 1880 körül telepedett be; a XIX. század elején tehát ezen madarak egyike sem élt még a területen. CSABA JÓZSEF (1955a) azonban idézi IVÁNYI BÉLA (IVÁNYI, 1943) tanulmányát, amely alapján arra kell következtetnünk, hogy a XVII. század elején mind a császármadár, mind a siketfajd előfordult, sőt gyakori lehetett az Őrségben. IVÁNYI BÉLA említi, hogy a BATTHYÁNY-ak udvarát jobbára Körmend és környéke látta el élelemmel. À körmendi tiszttartók nagy mennyiségben küldtek fel Németújvárra, Rohoncra és Szalónakra mezőgazdasági terményeket, halat és vadat. SOMOGYI ANDRÁS 1609-ben öt ,/aid madarakath, igen szép frisseketh" küld azzal, ha kell, még többet is küldhet. Más alkalommal császármadarakat küldtek a földesúri udvarnak. Feltehetően ezek a madarak nem a Rába-völgyéből^ hanem a közeli őrségi erdőkből származtak. Úgy tűnik, az említett két madárfaj kipusztult az Őrségből, majd oda újra visszatelepedtek, hogy napjainkra ismételten, immár véglegesen kipusztuljanak a területről. IVÁNYI BÉLA adatokat közölt arról is, hogy a BATTHYÁNY-ak az 1609., 1638., 1641. és az 1644. évben karvalyokat" kaptak Körmendről, feltehetően vadászat céljaira, ifleinseú 1648-ban fogoly madarakat küld, egyízben negyét, máskor meg hat elevent s kérdi, hogy ezeket elevenen juttassa-e el Németújvárra?'" A századforduló tájékán létesült Lékán, 323 HUSZTHY ÖDÖN kezelésében a gazdag, mintegy 1000 példányból álló madárgyűjtemény (HUSZTHY, 1891). HUSZTHY ÖDÖN (1837-1905) 324 mint Sopron megye főispáni titkára kezdte pályafutását, majd a későbbiek során ESTERHÁZY PÁL magántitkára lett. Nyugdíjba vonulása után Lékán telepedett le, ahol hatalmas anyagi ráfordítással madárgyűjteményt hozott létre. (A madarakon kívül kisebb ásvány-, növény-, emlős- és néprajzi gyűjteménye is volt.) A kollekciót annak idején HERMAN OTTÓ is tanulmányozta, CHERNÉL ISTVÁN pedig jelentős szakmai segítséget nyújtott felállításánál (CHERNÉL, 1890), ugyanakA madárfaj nem azonosítható pontosan, hiszen MOLNÁR LAJOS (1935) kettő hasonló elnevezést is említett: „tikhordó kánya" - egerészölyv (Buteo buteo) és „tikölő kánya" - héja (Accipiter gentilis) 320 „verebésző karvar (MOLNÁR, 1935) - karvaly (Accipiter nisus) 321 „babuta, huputa" (MOLNÁR, 1935) - búbosbanka (Upupa epops) 322 nyaktekercs (Jynx torquilla) 323 Léka, település a történelmi Vasvármegye kőszegi járásában, jelenleg Lockenhaus (Ausztria). 324 ANONYM (1906): Huszthy Ödön 1837-1905. —Aquila, 13: 270. 186
