Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE ezért az alábbiakban, ahol lehetséges, személyek szerint tárgyaljuk az egyes kutatók eredményeit, majd az egyes fajokkal kapcsolatos irodalmakat szedjük sorba. A vörösfejű gébics (Lanius senator) soproni előfordulását publikálta SZABÓ LÁSZLÓ (SZABÓ, 1912). ZÁDOR OSZKÁR magashegyi madárfajok fészkelését figyelte meg a Soproni-hegységben (ZÁDOR, 1958), KORONKY ISTVÁN ritka téli vendégeket ismertetett Sopronból (KORONKY, 1955). PÁTKAI IMRE a kormosfejű cinege (Parus montanus), a fenyvescinege (Parus ater) soproni fészkelését fedezte fel (PÁTKAI, 1961a, 1961b), emellett publikált a zsezse (Carduelis flammea) és az énekes hattyú (Cygnus cygnus) Nyugat-magyarországi előfordulásairól (PÁTKAI, 1955b, 1964), vahnint csízek (Carduelis spinus) hansági észleléséről (PÁTKAI, 1934). GYÖRY JENŐ szerteágazó madártani munkássága során többek között kimutatta a vízirigó (Cinclus cinclus), â búboscinege (Parus eristatus), a kormosfejű cinege (Parus montanus), a süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) és a hegyi fakusz (Certhia familiáris) előfordulását, vagy fészkelését Sopron közelében (GYÖRY, 1957a, 1957b, 1959a, 1959b, 1960a, 1960b, 1960c, 1962, 1964a, 1964b, 1964c, 1966; GÁRDONYI és GYÖRY, 1955a, 1955b, 1958; GYÖRY és GÁRDONYI, 1955, 1959; SZABÓ és GYÖRY, 1961). Megtalálta a kövirigót (Monticola saxatilis) a Ság hegyen (GYÖRY, 1976), a kormosfejű cinege fészkét a Kőszegi-hegységben, Velem felett (GYÖRY, 1964b), madártársülás és környezettani vizsgálatokat folytatott (GYÖRY, 1957C), illetve nagyszabású gyűrűzéseket is végzett. 1959-ben számolt be az egyiptomi lappantyú, vagy ahogyan nevezte egyiptomi kecskefejő (Caprimulgus aegyptius) Sopron környéki előfordulásáról (GYÖRY, 1959b). A fajnak az ,JEurópa madarai" című kötetben, konkrét megfigyelési hely nélkül egyetlen hazai előfordulása került említésre,

299 ugyanakkor a ,Magyarország madárvendéger (HARASZTHY, 1988) és a ,№agyarország madarai" kötetekben (HARASZTHY, 1998) már nem szerepel. STUDINKA LÁSZLÓ ornithológiai megfigyelései számtalan adattal gazdagították ismereteinket. Vizsgálatainak súlypontja a mai Győr-Moson-Sopron megyére, itt is elsősorban a Hanságra esett (STUDINKA, 1934, 1938,1957a, 1957b). A Soproni-hegység egy kiválasztott erdőrészletének madárközösségét vizsgálta 1987-ben MOGYORÓSI SÁNDOR. A területről 21 fészkelő faj, 81 párját mutatta ki, ehhez társult még 16 faj, amely nem fészkelt (MOGYORÓSI, 1988). KÁRPÁTI LÁSZLÓ a Szárhalmi- és a Dudlesz-erdő kocsánytalan tölgyeseinek madárvilágát térképezte fel (KÁRPÁTI, 1973). A későbbiek folyamán is számatalan madártani adatot publikált Sopron környékéről és a Soproni-hegység területéről (KÁRPÁTI, 1978b, 1982, 1983c). A Sopron környékén előforduló ragadozómadarak állománynagyságát 1989 óta vizsgálta VÁczi MIKLÓS. Kiemelten foglalkozott a hegyvidéki, valamint Dudlesz- és a Szárhalmi-erdőkkel. A magashegyi területeken telepített fenyvesek kedvező feltételeket teremtenek a karvaly (Accipiter nisus), a héja (Accipiter gentilis), a 299 PETERSON, R. T., MOUNTFORT, G. & HOLLÓM, Р. A. D. (1977): Európa madarai. — Gondolat, Budapest, 3. kiadás. A magyar viszonyokhoz alkalmazta TILDY ZOLTÁN. 182