Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

GERINCESEK (VERTEBRATA) TÖRZSE 1995-ban, a bécsi Naturhistorischen Museum szervezésében nemzetközi konferenciát tartottak a lápi pócról, amelynek célja a fajról felhalmozódott ismeretek összegzése, illetve a jövőbeni kutatásokat összehangolása volt.

259 A Fauna Regni Hungáriáé Pisces fejezete már 1902-ben elkészült, de csak 1919-ben jelent meg (VUTSKITS, 1919). Magyarország és Horvátország halfajainak elterjedési adatai mellett a teljes szakirodalom feldolgozását is elvégezte a szerző. Hasonló tematikájú munkája jelent meg 1904-ben is (VUTSKITS, 1904). A Vas megyei folyók és patakok közül a Gyöngyösben élő halakat CHERNÉL KÁLMÁN nyoy mán közölte. KOHAUT REZSŐ (1900-1902) számos kisebb írásában ismertette hazai halainkat, melyben fertői példákat hozott. Említést érdemel HANKÓ BÉLA (1931) tanulmánya a hazai halak eredetéről és elterjedéséről. A Fertő halairól és a halászatról értekezett OTTO HAEMPEL (HAEMPEL, 1926, 1929) két cikkében is. A Fertőből HERMAN OTTÓ (1887) 16 halfajt sorolt fel: „csapó sügér, vágó durbincs, tarka meny, tőponty, széles kárász, nyálkás czompó, dévérkeszeg, ezüstös bálin, szélhajtó küsz, pirosszemű kelé, vörösszárnyú konczér, réti csík, vágó csík, köz-csuka, lápipócz, leső harcsa". 1928-ban MIKA FERENC és BREUER GYÖRGY összefoglaló tanulmányukban így írtak: „... Ez a felsorolás megfelel a mai tényleges helyzetnek. Az általa [HERMAN OTTÓ] említett halfajok kivéve a harcsát, ma is állandóan előfordulnak a Fertőben. A harcsa az 1917. évi szárazságot megelőzően is már ritka volt és a szárazság óta, legalább is a jelenlegi magyar területről kipusztult. A nagyritkán mégis előforduló egyes példányok, minden valószínűség szerint, a Nagytómalom tóból származnak" (MIKAés BREUER, 1928). A harcsa (Silurus glanis) korábbi előfordulásával kapcsolatban BÁRDOSI JÁNOS (1994) idézi Kis' JÓZSEF 1797-ben papírra vetett sorait: „... A' Harisáról különösen azt beszéllik, hogy ez előtt tizenkét esztendővel [tehát 1785-ben] híre se volt a ' Hartsának a ' Fertőben, mellyre nézve, a ' midőn egyszer 77 fontos okádott volna hálójokba, igen tsudálták. Nem sokára ezután ismét 70 fontost fogtak, később egyet 80, más 90 fontost, nagyobbhoz még nem volt soha szerentséjek. Úgy gyanítják magok, hogy a ' Ráptzánfel a ' Dunából jöttek volna fel; mert éppen azon esztendőben igen nagy volt a ' Fertő. Valóban azt a ' tapasztalást a ' halászoknak nehéz megtagadni: az ok, mellyel adnak, igaz lehet." (Kis', 1797). A Fertőben, illetve Sopron környékén esetenként előforduló angolnával (Anguilla anguilla) számos írás foglakozott (VARGA, 1934b; KIRÁLY, 1938a). A Fertő osztrák oldalán már 1958-ban megkezdődtek a telepítések, a hazai oldalon csak 1962-től történtek a nagyobb arányú ivadék kihelyezések (RIBIÁNSZKY, 1963). A nyolcvanas években folytak vizsgálatok a fertői angolna populáció növekedésMIKSCHI E. & WANZENBÖCK J. (szerk.): Proceedings of the First International Workshop on Umbra krameri Walbaum, 1792. —Ann. Naturhist. Mus. Wien, 97В: 437-508. 157