Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

Ajánlás H a a tisztelt szakmai olvasótábor, a kutató, az oktató, a mező- és er­dőgazda, a halász, a vadász, a természetvédő - de minden olyan em­ber, akinek érdeklődése a vadon élő állatvilág irányában még nap­jainkban is nyitott maradt - végiglapozza Szerzőnk munkáját, fel kell tegye magában a kérdést: mit is jelentett és jelent ma a Nyugat-magyarországi­peremvidék, az Alpokalja - mint kutatási terület - egy zoológus számára? Századokon át az idegeneknek ez a vidék volt legkönnyebben elérhető Nyugat-Európa felől. Aki onnét jött, itt találkozott először olyan tájjal és élőlényekkel, melyek csak hazánkban, s a tőlünk keletre lévő eurázsiai tér­ségekre jellemzők. Aki pedig keletről, Magyarország távolabbi részéről érkezett ide, an­nak ez a terület már-már az Alpokat, a Nyugatot jelentette. (Különösen így volt ez abban a jó pár évtizedben, amikor a magyar kutatók többsége számá­ra a nyugat-európai kutatási lehetőség szigorúan zárva volt.) Ma, amikor az emberek világára alapvetően az egyéni önzés, a min­denáron való érvényesülési vágy a jellemző, bizony alig akad olyan kutató, aki kortársai, s az elődök munkáját megbecsülve, méltó inventárt készít egy térség kutatásáról. Teljességgel hiányoznak ezek a szakmai alázattal megírt munkák legtöbb tudományterületen. Nos, a Dunántúl eme nyugati szegletében ezt a hiányt pótolja Szer­zőnk, áttekintve az állattani kutatások sorát Mohácstól - napjainkig, e szá­zadban már tragikus határral is kettévágott Praenoricumunkban. Műve szol­vii

Next

/
Oldalképek
Tartalom