Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

Ajánlás H

a a tisztelt szakmai olvasótábor, a kutató, az oktató, a mező- és erdőgazda, a halász, a vadász, a természetvédő - de minden olyan ember, akinek érdeklődése a vadon élő állatvilág irányában még napjainkban is nyitott maradt - végiglapozza Szerzőnk munkáját, fel kell tegye magában a kérdést: mit is jelentett és jelent ma a Nyugat-magyarországiperemvidék, az Alpokalja - mint kutatási terület - egy zoológus számára? Századokon át az idegeneknek ez a vidék volt legkönnyebben elérhető Nyugat-Európa felől. Aki onnét jött, itt találkozott először olyan tájjal és élőlényekkel, melyek csak hazánkban, s a tőlünk keletre lévő eurázsiai térségekre jellemzők. Aki pedig keletről, Magyarország távolabbi részéről érkezett ide, annak ez a terület már-már az Alpokat, a Nyugatot jelentette. (Különösen így volt ez abban a jó pár évtizedben, amikor a magyar kutatók többsége számára a nyugat-európai kutatási lehetőség szigorúan zárva volt.) Ma, amikor az emberek világára alapvetően az egyéni önzés, a mindenáron való érvényesülési vágy a jellemző, bizony alig akad olyan kutató, aki kortársai, s az elődök munkáját megbecsülve, méltó inventárt készít egy térség kutatásáról. Teljességgel hiányoznak ezek a szakmai alázattal megírt munkák legtöbb tudományterületen. Nos, a Dunántúl eme nyugati szegletében ezt a hiányt pótolja Szerzőnk, áttekintve az állattani kutatások sorát Mohácstól - napjainkig, e században már tragikus határral is kettévágott Praenoricumunkban. Műve szolvii