Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE MAJER JÓZSEF az 1980-as évek elején kezdte meg dipterológiai kutatásait az Alpokalján, a terület bögölyfaunájáriak (Tabanidae) vizsgálatával. A faunisztikai adatgyűjtés mellett másik célja az intenzív állattenyésztő telepek és szarvasmarha legelők bögöly-populációinak mennyiségi és minőségi vizsgálatához tömeges gyűjtési módszerek kipróbálása és hazai adaptálása volt. A Csánig-Dénesfa közötti legelőn kipróbált csapdázási módszerek (színes és színtelen Malaise-csapdák, széndioxiddal kezelt csapdák) eredményeit értékelve egy kombinált színcsapda készült el, amely Magyarszombatfán üzemelt. A kísérletek kiterjedtek egy adott terület bögölyfaunájának visszafogáson alapuló becslésére is (MAJER, 1981). Az elkövetkező években az Alpokalja több pontján működtek különböző csapdák, így a terület 29 helysége környékéről ismertek Tabanidae adatok. Hazánk 51 bögölyfajából 37 faj példányai kerültek elő az Alpokaljáról. A terület domináns faja a Haematopota pluvialis és a Tabanus bromius. Érdekes, hogy a zömében európai faunaelemek mellett három submecüterrán, ill; mediterrán faj (Tabanus exclusus, Tabanus paradoxus, Tabanus tergestinus) is befogásra került Ezen fajok elterjedésének északi határa az Alpokalja és Ausztria hasonló szélesség alatt fekvő területei (MAJER, 1987,1989). Az Alpokalján gyűjtött fürkészlégy fajokat (Tachinidae) TÓTH SÁNDOR dolgozta fel. Bár későbbi tervei között szerepéi"jti Alpokalja fürkészlégy faunájának alapvetése" című monográfia elkészítése, faunisztikai eredményeit előzetesen is publikálta (TÓTH, 1992). A kimutatott 191 fürkészlégy faj, a jövőben folytatandó kutatások hatására jelentősen emelkedhet. Az Őrség területének dipterafaunisztikai vizsgálata szintén az „Alpokalja Természeti Képe" kutatási program keretében kezdődött el 1976-ban. Ezt megelőzően az első szórvány gyűjtés nagy valószínűséggel ÚJHELYI SÁNDOR nevéhez fűződik, aki 1957. augusztusában a szitakötőket (Odonata) és a recésszárnyű rovarokat (Neuropteroidea) kutatta Szakonyfalu környékén, közben néhány zengőlegyet (Syrphidae) is megfogott. A begyűjtött zengőlégy példányok a Magyar Természettudományi Múzeum Állattára Diptera gyűjteményében ma is megtalálhatóak. Az »Őrség Természeti Képe" kutatási programban elsősorban TÓTH SÁNDOR gyűjtött legyeket a területen, illetve ä Diptera taxon részbeni feldolgozását is ő vállalta. A következő családok mintegy 400 faját határozta meg: lószúnyogok (Tipulidae), iszapszúnyogok (Limoniidae), csípő szúnyogok (Culicidae), katonalegyek (Stratiomyidae), bögölyök (Tabanidae), pöszörlegyek (Bombyliidae), tőröslegyek (Therevidae), ablaklegyek (Scenopinidae), fejeslegyek (Conopidae) és fürkészlegyek (Tachinidae). A feldolgozott anyagból hazánk faunájára nézve öt új faj került elő: Hybomitra tarandina (Tabanidae), Exodontha dubia (Stratiomyidae), Bombylius semifuscus (Bombyliidae), Sicus nigritarsis (Conopidae), Winthemia jacentkowskyi (Tachinidae) (TÓTH, 1995a). Külön tanulmányban foglalkozott a zengőlegyek (Syrphidae) őrségi anyagával (TÓTH, 1995b). A területről 194 zengőlégy fajt mutatott ki, melyek közül öt faj 150