Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

suló ütemű degradációjának korában. Ugyanis, ha nem tudjuk azt, hogy egy területen milyen fajok éltek, nem lehet biztosan megállapítani, hogy milyen mértékű a degradáció. Mint minden tudományterület fejlődése, a zoológiáé is egy-egy kiemelkedő szakember személyéhez kötődik. De nem csak jó szakemberek kellenek a tudomány műveléséhez, hanem olyan embertípusra is szükség van, aki szervezőképességgel rendelkezik, amellett, hogy egy szűkebb szakterület specialistája is. Szervezőképességre azért is szükség van, hogy nagyszámú specialistát tudjon toborozni, akik nélkül nem oldható meg a sokféle állatcsoportba tartozó gyűjtött példányok fajra történő határozása. Szerző munkája fényes bizonyíték arra, hogy nemcsak taxonómus, hanem ért a tudományszervezéshez, nem is beszélve szintetizáló képességéről. Nem kis teljesítményt nyújtott a munka megírásával, hiszen több mint 1900 irodalmi munkát sorolt fel az irodalomjegyzékben, azonkívül a lábjegyzetekben szereplő közel 500 irodalmi hivatkozás és azok értékelése szinte teljessé teszi a témával kapcsolatos ismereteinket. E kutatástörténeti munka megírása nem lett volna lehetséges, ha Szerző csak taxonómus lenne. Ennél sokkal több. Biztosan kezeli a művelődéstörténeti és ökológiai adatokat is, sőt a lábjegyzetekben azok kritikai értékelését is adja, ami még inkább bizonyítja, hogy Fiatal kora ellenére megalapozott tudásanyag birtokában vari. ' A munka biológiai vonatkozású hazai tájkutatások terén is fontos helyet foglal el és az Alpokalja faunakutatásában mérföldkőnek számít. Az elkövetr kező évtizedek és évszázad faunisztikai kutatásai számára biztos alapot пуц||., Jelen írás méltó módon illeszkedik HANÁK JÁNOS, SZILÁDY ZOLTÁN, GOMBOCZ ENDRE, RAPAICS RAJMUND, KÁDÁR ZOLTÁN, PRISZTER SZANISZLÓ, JUHÁSZ-NAGY PÁL, SZABÓ T. ATTILA, BARTHA DÉNES és KORSÓS ZOLTÁN tudománytörténeti munkái mellé. Keszthely, 2000. március 10. SÁRINGER GYULA az MTA rendes tagja ii