Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

ÍZELTLÁBÚAK (ARTHROPODA) TÖRZSE Az 1857-59-es években is nagy sáskajárást szenvedett el a Fertő környéke és a Hanság (HABERLANDT, 1858; KUTHY, 1926). A keleteurópai vándorsáska (Locusta migratoría) a Kárpát-medencében egészen addig közönséges volt és számos évben okozott tetemes károkat, amíg a vízrendezések, lecsapolások következtében eredeti élőhelyei meg nem semmisültek. A sors iróniája, hogy napjainkban gyakorlatilag kipusztult Közép-Európából. Hazánkban aktuálisan veszélyeztetett faj, utolsó populációja a nyírségi erdőspuszták térségében, homoki gyepekben tenyészik, közvetlenül a kipusztulás szélén áll (VARGA et al., 1990). Tudománytörténeti érdekesség, hogy Magyarország második legrégibb, ismert „egyenesszárnyú" gyűjteményét OCSKŐI OCSKAY FERENC (1775-1851) gyűjtötte össze, amely 52 fajból állt (FRIVALDSZKY J., 1867). OCSKÓI OCSKAY FERENC fiatalon a császári hadseregben szolgált katonatisztként, de szembaja miatt visszavonult ocskói birtokára, ahol zoológiai kutatásokat folytatott. 1821-ben költözött Sopronba. Gyűjteményének egy részét (38 emlős, 185 madár) 1829-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A megmaradt részt a későbbi gyűjtésekkel kiegészítve (hüllők, csigák, rovarok) a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók, 1847-ben Sopronban tartott nagygyűlése alkalmával állította ki.

179 Elsősorban az egyenesszárnyúak kutatása terén kifejtett munkássága figyelemre méltó.

180 Á területről a legkorábbi faunisztikai adatokat FRIVALDSZKY JÁNOS publikálta 1867-ben megjelent monográfiájában (FRIVALDSZKY J., 1867). Cikkében számos esetben hivatkozik OCSKAY FERENC adataira. ' FREH ALFONZ listája (FREH, 1878), KUNCZ ADOLF monográfiája (KUNCZ, 1880), Vasvármegyé monográfiája (JABLONOWSKI, 1898), PUNGUR GYULA (1891) „tücsök monográfiája", illetve a Fauna Regni Hungáriáé „Orthoptera" fejezete 179 OCSKAY FERENC gyűjteményét és állattani kutatásait már PETÉNYI SALAMON is méltatta. PETÉNYI e munkájában említtette RUIHIETH eszterházi jószágigazgató állattani gyűjteményét is. Lásd: PETÉNYI S. (1843): Értekezés a madártan születése, serdülése és növekedése felöl Magyarországon. —In. BUGÁT P. & FLÓR F. (szerk.): A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók [1842. augusztus 6-8. között] Besztercebányán tartott harmadik nagygyűlésének munkálatai., Pesten, Nyomatott Trattner-Károlyi betűivel, 52-68. pp. 180 OCSKAY (de OCSKÓ), F. (1826): Gryllorum Hungáriáé indigenerorum species aliquot. — Acta nova Acad. Caesareae Leopoldino-Carolinae Naturae curiosorum, 13(1): 407.; OCSKAY (de OCSKÓ), F. (1833): Orthoptera nova. —

Acta nova Acad. Caesareae LeopoldinoCarolinae Naturae curiosorum, 16(2): 959.; OCSKAY (de OCSKÓ) F. (1863): Fiume vidékén felfedezett új sáskafajról {Barbitistes ocskayí). — In: HALÁSZ G. (szerk.): A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1847. augusztus 11-17. Sopronban tartott nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai, Pest, Nyomatott Emich Gusztáv M. Akad. nyomdásznál, 332-333. pp. 99