dr. Horváth Sándor: A forradalom polgári arca Vas megyében (Szombathely, 1999)

Börtön, gyász, honvédegylet – nemzetiségek - Csák Zsófia: Berzsenyi Lénárd és fogolyportréi - Bajzik Zsolt: A Vas megyei Honvédegylet

Börtön, gyász, honvédegylet — nemzetiségek Prison, mourning, Honvéd society — national minorities BERZSENYI LÉNÁRD ÉS FOGOLYPORTRÉI A magyar forradalom és szabadságharc legnagyobb mennyiségű és legtöbb forrásértékkel bíró arcképgyűjteményét nemesberzsenyi Berzsenyi Lénárd huszárezredes (1805-1886) alkotta az olmützi várbörtönben. A költő Berzsenyi Dániel távoli rokona, a Görgey Artúr parancsnoksága alá rendelt fel-dunai hadtest VTI. hadosztályának lovassági parancsnokaként tette le a fegyvert bajtársaival együtt Világosnál. Golyó általi halálra szóló büntetését Haynau kegyelme 18 évi vasban eltöltendő várfogságra enyhítette. A huszárezredes 1856 júliusáig raboskodott a morvaországi Olmütz erdőjének kazamatáiban, s itt gyakorlatilag valamennyi fogolytársát megörökítette szénnel és vízfestékkel készített arcképsorozatában. A Berzsenyi lapjain megörökített papok, katonák és értelmiségiek, magyarok és nem magyarok között egész sor hírességet fedezhetünk fel. Itt látjuk Kossuth debreceni lelkészének, Könyves Tóth Mihálynak a portréját, vele együtt raboskodott Rómer Flóris bencés szerzetes, a hazai régészet és művészettörténet későbbi megalapítója és az a Neumann József nevű bicskei katolikus plébános, aki az uralkodóház hitszegése láttán kitért hitéből, a nevét is Barsira magyarosítván az egyik leghatásosabb emlékiratot írta az abszolutista megtorlás „Utazás ismeretlen állomás felé" címmel. Az ellenük emelt vád általában felségsértés és izgatás volt, valóságos bűnük az Országos Honvédelmi Bizottmány rendeleteinek kihirdetése és népszerűsítése. A katonákat kivétel nélkül hűségesküjük megszegésével vádolták. Valamennyien törzstisztek voltak, legtöbbjük ítélete eredetileg halálra szólt, s Berzsenyihez hasonlóan kegyelemből érdemesültek a 12-től 20 évig terjedő vasban letöltendő várfogságra. A civilek között sok volt a külföldi, legtöbbjükről csak annyit tudunk, hogy a prágai felkelés, a lombardiai és velencei szabadságküzdelem résztvevői lehettek. A magyarországi születésű értelmiségiek közül külön figyelmet érdemel Ernst Adolf Neuwirth pécsi újságíró Jókai által is megörökített alakja; a magyar forradalom valamennyi bebörtönzött résztvevője közül ő szabadult utoljára. 1863-ban elborult elmével hagyta el a várbörtönt. AVASVÁRMEGYEI HONVÉD EGYLET A szabadságharc bukása után sokáig lehetetlen volt olyan szervezeteket létrehozni, amely a 49 LÉNÁRD BERZSENYI AND HIS PRISONER PORTRAITS The largest collection of portraits from the Hungarian Revolution and War of Independence of 1848-9, and the most valuable as source material, came from a prisoner in Olmütz (Olomouc) Castle. Lénárd Berzsenyi of Nemesberzseny (18051886), colonel of hussars, was a distant relative of Artúr Görgey, under whom he was serving, as cavalry commander of the 7th Division of the Upper Danube Corps, when he and his comrades laid down their arms at Világos (Siria) on June 27, 1849. The commander-in-chief had just promoted him to the rank of general and appointed him commander of the 2nd Division, but Berzsenyi declined. This in the event saved his life. General Julius Haynau transmuted his sentence of death by firing squad into 18 years' fortress imprisonment in irons. The colonel remained in the dungeons of Olmütz in Moravia until July 1856, and there he made charcoal and water-colour portraits of almost all his fellow prisoners. The value of these pictures lies not in their artistic merit, but in the multitude of likenesses he drew, noting on the back of each picture some biographical details of its subject. The priests, soldiers and professionals, Hungarian and non-Hungarian, that Berzsenyi drew include a number of famous men. There are portraits of Mihály Könyves Tóth, Kossuth's chaplain in Debrecen, and of the Benedic-tine monk Flóris Rómer, later a pioneer of Hungarian archaeology and art history. Another subject was a Catholic priest by the name of József Neumann, who abandoned his faith on seeing the treachery of the ruling house, changed his name to Barsi, and wrote one of the most poignant accounts of the reprisals of the absolutist period, entitled Journey to an Unknown Destination. The charges against most of the prisoners had been high treason and incitement, but their real crime had been to proclaim and spread the decrees of the National Defence Commission, and especially the declaration of the Debrecen National Assembly dethroning the house of Habsburg-Lorraine. The military men, without exception, had been charged with breaking their oath of allegiance. They were all field officers, most of whom had been sentenced to death originally, but like Berzsenyi, had this transmuted to terms of 12-20 years' fortress imprisonment in