dr. Horváth Sándor: A forradalom polgári arca Vas megyében (Szombathely, 1999)

Bevezető - Csorba László. 1848 – Magyarok a népek tavaszán

1848 - Magyarok a népek tavaszán 1848 - Hungarians and the peoples' spring 15 függetlenség kimondása megkívánja a formális kormányalakítást. Az új miniszteri tanács elnöki tisztét Szemere Bertalanra bízták, Kossuth Lajost pedig kormányzó-elnökké választották. „Ezennel az általunk törvényesen képviselt nemzet nevében kijelentjük és határozzuk, [hogy] 1-ször Magyarország [...] szabad, önálló és független európai [államnak] nyilváníttatik s ezen [állam] egész területi egysége feloszthatatlannak és épsége sérthetetlennek kijelentetik. 2-szor a [...] hitszegő Habsburg s utóbb HabsburgLothringeni ház Magyarország [...] feletti uralkodásból ezennel a nemzet nevében örökre kizáratik, kirekesztetik s az ország területéről s minden polgári jogok élvezetéből számkivettetik" A döntés hátterében két megfontolás állt. Egyfelől a magyar politikusok aggályosan ragaszkodtak ahhoz, hogy a lezajlott változások mindig a parlament felügyelete alatt maradjanak, tehát elutasították a diktatúra gondolatát, de épp ezért érezték szükségét annak, hogy újabb választások adjanak politikai irányt, merre haladjon tovább a nemzet. Másfelől erősen bíztak abban, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat alapján az eddig csupán a Habsburgok egyik tartományaként számon tartott Magyarországot immár önálló államnak ismeri el a Nyugat, és legalább azt a segítséget megadja számára, hogy nem engedélyezi a cári intervenciót. Szentpétervár készülődéséről ugyanis ekkor már mind több információ jutott el Debrecenbe is. A magyar politikusoknak azonban mindkét várakozásukban csalódniuk kellett. A hadiesemények fordulatai nem adtak időt újabb választások kiírására, és a rendelkezésre álló idő sem volt elegendő ahhoz, hogy a külföldet (főképp Angliát) meg lehessen győzni: alaptalan illúziókat fűz a Habsburg Birodalom vélt nagyhatalmi állásához. Ha ugyanis az oroszok mentik meg Bécset, nem az európai hatalmi egyensúly egyik nélkülözhetetlen elemét restaurálják, hanem csupán a cár szerez egy újabb csatlóst magának. Ezeknek az érveknek az igazát azonban csak évek múlva, a krími háború idején kezdték el belátni Londonban. 1849 tavaszán így Magyarország végképp magára maradt, és a lengyel területek forradalmasodásától tartó I. Miklós orosz cár örömmel teljesítette Ferenc József kézcsókkal nyomatékosított segítségkérését. A küzdelem történetét állandó viták kísérték a politikai és a katonai vezetés körében. A másfél esztendő megannyi kiélezett pillanatában bizony nem lehetett könnyű eldönteni, mikor melyik a Reformed Church on April 14 to adopt a declaration of independence and dethronement of the Habsburg dynasty, in reply to an imperial edict abolishing Hungary's constitutional independence and merging it with the rest of the empire. The National Assembly, meeting in the oratory of Debrecen's famous Reformed College, considered that the declaration of independence called for formal establishment of a government, even though the Defence Commission had been responsible to Parliament hitherto. The premiership went to Bertalan Szemere, while Kossuth was elected governor-president. 'We hereby declare and resolve, in the name of the nation legally represented by us, [that] firstly Hungary ... is proclaimed a free, self-governing European [state], and the whole territorial unit of this [state] is declared indivisible and its integrity inviolable. Secondly, the ... perfidious House of Habsburg, latterly HabsburgLorraine, over Hungary ... is hereby excluded and eliminated from rule over Hungary forever in the name of this nation, and banished from the territory of this country and from exercise of all civil rights.' There were two factors behind the decision. On the one hand, the Hungarian politicians were scrupulous in insisting that the changes made should always remain under parliamentary supervision. In other words, they rejected the idea of a dictatorship. For the same reason they felt it was necessary to hold further elections to determine the political lines along which the nation would advance. On the other hand, they believed that based on the Declara-tion of Independence, the West would recognize Hungary, hitherto known as a dominion of the Habsburgs, to be a separate state, or at least assist by not allowing a Tsarist intervention. For by then the preparations in St Petersburg were becoming increasingly apparent in Debrecen. In the event, the Hungarian politicians were to be disappointed in both respects. The vicissitudes of the war meant it was impossible to call new elections. There was not even time to convince foreign countries (notably Britain) of the illusions they were under about the Habsburg Empire's status as a great power. The outcome of the Russians rushing to Vienna's aid would be to gain the tsar a new satellite, not to restore an indispensable element in the European balance of power. However, London did not begin to perceive the truth of these arguments until several years later, dur-