dr. Horváth Sándor: A forradalom polgári arca Vas megyében (Szombathely, 1999)

Bevezető - Csorba László. 1848 – Magyarok a népek tavaszán

1848 - Magyarok a népek tavaszán 1848 - Hungarians and the peoples' spring 11 országgyűlés. A politikai cél a polgári reformok továbbfejlesztése volt, a birodalmi kapcsolat terén pedig Magyarország önrendelkezésének teljes biztosítása, melynek révén a magyar állam csakis az uralkodó fizikai személyén ke­resztül kapcsolódik a Habsburg-monarchiához. Az elképzelés külpolitikai realitását a német egységmozgalom adta: a frankfurti Pál-temp­lomban ülésezett az egyesítést kidolgozó parla­ment és ekkoriban nagyon úgy látszott, szinte percek kérdése már csupán a németül beszélő országok egyesülése márpedig ha ez magában foglalja az osztrák tartományokat, Magyaror­szág és a Habsburgok kapcsolatának formája nem is lehet más, mint a tiszta perszonálunió. Az érintkezés felvétele céljából Szalay László és Pázmándy Dénes elsó önálló diplomatáink utaz­tak el Frankfurtba. A forradalmak tavaszára azonban az ellen­forradalmak nyara következett. A demokraták és a hazafiak mindenütt vereséget szenvedtek Badentöl Prágáig és Párizstól Milánóig. A bécsi udvar mind nyíltabban készülődhetett a Ma­gyarországnak adott tavaszi „engedmények" visszavételére. Ugyanakkor az országon belül is sokasodtak a politikai problémák. Karlócán a szerbek, Balázsfalván a románok, Liptószent­miklóson a szlovákok gyűlései jelentették ki, hogy nem elégszenek meg a magyar forrada­lomtól kapott egyéni szabadságjogokkal: kollek­tív jogokat, autonóm területeket követelnek. A kora nyártól előbb a szerbek és románok lakta Délvidéken, majd az erdélyi és a felvidéki he­gyek között lángolt fel a tragikus testvérháború, amelynek szításában viszont már jelentős sze­repet játszottak a revansra készülő bécsi udvar megbízottai is. Ezért nemcsak a nemzetiségek fegyveres felkelései miatt, de a távolabbra látók a Habsburg Birodalommal való katonai megütkö­zés elkerülhetetlenségét felismerve szorgalmaz­ták az önálló magyar haderő megteremtését. Az országgyűlés felhatalmazásával tehát megindult a honvédsereg szervezése: az önkén­tes nemzetőr alakulatokból kiformálódtak az első honvédzászlóaljak és megkezdődött az ön­álló magyar papírpénz kibocsátása. Fegyvert, muníciót, egyenruhát kellett teremteni, a hatal­mas munka első irányítója maga a miniszterel­nök, Batthyány Lajos volt. Ám alighogy meg­kezdődött a magyar hadsereg felállítása, a nyár végén az udvar már kísérletet is tett a magyar pénz- és hadügyi önállóság visszavételére. A bécsi követelések nyomatékosítására Jellacic altábornagy, horvát bán vállalkozott, ed the first press law. Although epoch-making changes are hard to date exactly, the inhabitants of all historic Hungary thereafter began to live under a capitalist market economy, in a bour­geois, civil society, instead of under feudalism. In April, the government moved to Pest, where the first representative National Assembly met on July 4. The political objective was to take the bourgeois reforms further, while ensuring Hungary full autonomy within the Habsburg dominions, so that the only remain­ing link would be through the person of the monarch. The foreign political reality for this idea came from the German unification move­ment. A proto/parliament meeting in Frankfurt was already working towards this, so that it seemed as if the unification of all German-speak­ing countries was imminent. That, of course, would include the Austrian provinces of the Habsburg Empire, which would leave a personal union as the only kind of link possible between the Habsburgs and Hungary. László Szalay and Dénes Pázmándy left for Frankfurt to make con­tact, as the country's first diplomats of its own. However, the revolutionary spring gave way to a counter-revolutionary summer. Democrats and patriots everywhere from Baden to Prague and Paris to Milan were suffering defeat, and the Vienna court prepared more and more openly to withdraw the concessions made to Hungary in the spring. Political problems were multiplying at home as well. Assemblies of the Serbs at Karlóca (Sremski Karlovci), the Romanians at Balázsfalva (Blaj) and the Slovaks at Liptószentmiklós (Liptovsky Miku­lás) declared they were not content with the individual freedoms received in the Hungarian revolution. They demanded collective rights and autonomous territories. By the early sum­mer, tragic fraternal warfare had broken out, first in the south country inhabited by Serbs and Romanians, and later in the mountains of Transylvania and the north. No small part in fanning the flames was played by agents of the Vienna court, intent on retaliation. It was against this background that popular pressure built up to establish separate Hungarian mili­tary forces that could counter the armed upris­ings of the minorities. More far-sighted observers also saw the inevitability of military conflict with the Habsburg Empire. With parliamentary authorization, the first 'honvéd' (National Defence) battalions began to be formed out of volunteer National Guard

Next

/
Oldalképek
Tartalom