Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)
Szenczy Imre tanulmányai - Fehér fagyöngy, és európai gyimbor
sai (1992) valamint Simon (1992) határozókönyve sem zárják ki. Utóbbi szerint: lombos (kivéve: bükk, gyertyán, szil) és tűlevelű fákon. Itt jegyezhető meg, hogy a lombos fákon élő fehér fagyöngy (Viscum album L. subsp. album) mellett a fenyőféléken található fagyöngyöt egyes rendszerezők külön fajnak is tekintik: Viscum laxum Boiss. et Reut. A var. abietis (Wiesb.) Hayek (érvényes nevén: V. album subsp. abietis /Wiesb./ Abromeit in Wünsche) Abies fajokon, a var. piai (Wiesb.) Hayek (érvényes nevén: V. album subsp. austriacum /Wiesb./ Vollmann) pedig Pinus és Larix fajokon élősködik. Mindazonáltal az újabb farmako- botanikai irodalmak többsége (amelyek az érdemi gyűjtési lehetőségeket szem előtt tartva, érthetően elsősorban a gyakori, illetve tipikus előfordulásokra koncentrálnak), mint Rácz és munkatársai (1984), Oláh (1989), Bernáth (1993), valamint Dános (1997) a tölgyet, mint lehetséges alanyfát nem említi. Az egészen régi források közül Lencsés György Ars Medica-jában csak mint "körtvélyfa gyöngye" szerepel (Szabó T. 1979). Ugyanakkor Melius Péter Herbáriuma (Kolozsvár, 1578; féld.: Szabó T. 1979) a "fái gyöngy”- nek mogyoró és körte mellett a cserfán (csertölgy, Quercus cerris L.) való előfordulását is jelzi (“cserfa- gyöngy”)! Szabó T. hozzáfűzött magyarázata szerint „a legértékesebb drog a körtefán termett fagyöngyből gyűjthető." Rácz és munkatársai (1984) szerint pedig „a legértékesebbnek tartják az almafáról gyűjtött fagyöngyöt." A drog összetétele mindenesetre nagyon változó, amely elsősorban a gazdanövénytől függ, amelyen élősködik. Az alábbi példa jól rávilágít a Szenczy által boncolgatott, majd megnyerő okfejtéssel szépen megoldott probléma - nevezéktani következetlenségekkel is terhelt - nehézségeire. Clusius (1583) mindkét (akkoriban még egy nemzetségbe sorolt) fagyöngyfajt említi (a műben felsorolt és leírt magyarországi növényeket lásd: Gombocz, 1936). Figyelemre méltó, hogy a fehér fagyöngyöt (Viscum album L.) ő még Viscum saligneum-nak nevezi, amely fűzön termett fagyöngyöt jelöl. Egy Pozsony térségében lévő Duna-szigeten a legöregebb és legvastagabb füzeken látott belőlük nagyon sokat. Bizonyos Hemal András orvosságtáros közlése nyomán pedig szelídgesztenyén (Castanea) és mogyorón (Corylus) megfigyelt előfordulásáról is beszámol, tölgy (Quercus)-alanyról azonban nem szól. A közönséges fakínt (Loranthus europaeus Jacq.) pedig mint Pannónia számos erdőségében előforduló növényt a Viscum quercinum névvel illeti, amely tölgyön termett fagyöngyöt jelöl, tudván, hogy az szinte mindig tölgyfákon (Quercus), ritkán szelídgesztenyén (Castanea) fordul elő. Stirling (1998) lexikonéból is kitűnik, hogy viscum néven a régi irodalmak túlnyomó többsége a Viscum album L.-t illette. Pliniusnál (XVI 8, 11, 31.; id. XVI 44, 94, 248.) azonban a Loranthus europaeus Jacq.-t jelöli, a Corpus Inscriptionum Latinarum-ban (Editum consilio et auctoritate Regiae Academiae Scientiarum Borussicae, Berolini, 1863-, III 651,7.) pedig nem eldönthető, hogy a Viscum album L.-t, vagy a Loranthus europaeus Jacq.-t jelenti-e. A viscum quercinum vagy viscus quercinus Dorsteniusnál (1540, 242.) és Camusnál (1894, 351.) a Loranthus europaeus Jacq. A Linné Species Plantarum-a (1753) óta született tudományos latin növényneveket, illetve szinonimákat tartalmazó KEW-Index (IV. kötet, 1895, pp. 1211-1212.) szerint a V. quernum Auct. ex Reichb. FI. Germ. Excurs. 203 a Loranthus europaeus Jacq.-nel egyenlő. Mindezek alapján is valószínűsíthető, hogy a fajok Linné-féle kettős nevezéktanának bevezetése (Species Plantarum, 1753) előtti idők tudományos növénynevei még jó ideig tovább élhettek, olykor ilyetén zavart okozva egy-egy növény identitásának visszamenőleges megállapításában. Ezért is ütközik komoly nehézségekbe a gyógyszertárakban még a XVIII. sz. végén is a Clusius által használt viscum quer(ci)num néven árusított, tölgyfán termett fagyöngy faji hovatartozásának eldöntése. A XVIII. sz. végén a közönséges fakínt a tudomány már a Loranthus nemzetségbe sorolta (Jacquin 1762). Ebből kiindulva az ekkori viscum quernum megnevezésnek már nem a Loranthus nembe sorolt közönséges fakínra (miként Reichenbach is értelmezi), hanem a továbbra is a Viscum nemzetségben maradt fehér fagyöngy tölgyről (Quercus) szedett, és értékes drogként árusított 94
