Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)

Szenczy Imre tanulmányai - Fehér fagyöngy, és európai gyimbor

59. Antoine Laurent de Jussieu (1748-1856) számos kiváló botanikust adó francia család tagja, aki nagybátyja, Bernhard de Jussieu rendszerét tökéletesítve alkotta meg sajátját, amely fontos állomást jelentett a természetes növényrendszer kialakítása felé. Alapja elsősorban a csíra szerkezete, a sziklevelek száma avagy hiánya, továbbá a virágtakaró és a porzók állása.

60. pártája: a különnemű virágtakarólevelek belső, többnyire színes köre

61. Joseph August Schultes (1773-1831) osztrák botanikus, természetrajztanár. Osztrák flóraművének (Oesterreichs Flora l-ll, Wien, 1794, 1800) 2. kiadása (u.o. 1814) hazánk flóráját is felöleli, s egy ideig a magyar flóraművet is pótolta.

62. portokja

63. porzószálai

64. magház

65. termése

66. Az 1970-es években a Viscum nemzetségnek már kb. 65 faja volt ismert. Ezek zöme Afrika trópusi és szubtrópusi területein, továbbá Ázsiában és Ausztrália északi részén honos. A Viscum album Eurázsia egész lomberdő zónájában előfordul (Dánért et al. 1980).

67. élősködő

68. Mivel Szenczy idejében a horvát tengerpart északi része (Quarnero) még a Magyar Királysághoz tartozott, az itt is előforduló - mediterrán elterjedésű - szúrós borókán (Juniperus oxycedrus L.) élősködő boróka-fagyöngy (Arceuthobium oxycedri /DC./ M. B.) révén a fagyöngyfélék családja (Loranthaceae) akkoriban még három fajjal volt képviselve a magyar flórában.

69. Felemás-virágú növények: kétivarú és egyivarú virágokat egyaránt fejlesztenek ugyanazon az egyeden.

70. porzói

71. bibeszála

72. Az 1970-es években a tudomány a Loranthus nemzetségnek már több mint 500 faját ismerte! Ezek szinte kizárólag Európán kívül honosak (Dánért et al. 1980).

73. „Mint ahogyan zord télen az erdő lombjai közt is ágot hajt a fagyöngy, ami mégsem a fának az ága, sáfrányszínű a sarj, nő körben a sima fatörzsön." (Ford. Kartal Zsuzsa. Bp. Eötvös József Kiadó, 1995. p. 93.)

74. id. Caius Plinius Secundus (Kr. u. 23-79) ókori római természettudós főműve a 37 könyvre terjedő Naturalis historia, korában a természettudományok páratlan enciklopédiája, amely görög és latin szerzők mintegy 500 munkájának ismeretén alapul.

75. „Háromféle fagyöngy van. Az egyik jegenyefenyőn és vörösfenyőn él: Euboea szigetén Stelisnek, Arcadiában Hyphearnak hívják. A Viscum nevet arra alkalmazzák, amely a kocsánytalan tölgyön, a kocsányos tölgyön, a magyaltölgyön, a vadkörtén, a terpentinfán és még sok egyéb fán is nő. Azt, amelyik a kocsánytalan tölgyön igen gyakori, tölgyfa-hyphearnak hívják ... Úgy mondják, van egy olyan fagyöngyféle is, amelyik lombhullató fákon élve ősszel maga is lehullatja a leveleit, az viszont, amelyik örökzöld fákon él, megtartja lombját.” (Ford. Tóth Sándor. Bp. Natura, 1987. 106. p.)

76. John Sibthorp (1758-1796) angol botanikus tanár (Oxford), Görögország flórájának első ismertetője.

77. „A druidáknak [- ezt maguk a papok állítják -] semmi sem szentebb, mint a fagyöngy és az a növény, amin növekszik, föltéve ha az tölgy.” (Plinius eredeti szövegében még a zárójeles rész is szerepel: ita suos appellant magos -”).

78. A Délkelet-Európától Kisázsiáig honos, pontuszi-pannon flóraelemnek tekinthető sárga fakín (Loranthus europaeus Jacq.) ma nyugaton Olaszországig (Szicília), északnyugaton a németországi Elba melletti

92