Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)

Szenczy Imre tanulmányai - Fehér fagyöngy, és európai gyimbor

De ha roszul van, hogy a' természet’ tágas birodalmából a’ legkülönszerübb adományokat egybezagyváljuk, ’s e’ zagyvával töltözve magunk ássuk alá egészségünket: bizonyosan az sincs jól, hogy hanyagságunk vagy tudási önhittségünk miatt bajainkban elégségesnek véljük azon csekély számú gyógyszerekhez folyamodni, mellyek p. o.49 a’ bécsi Dispensatoriumban50 följegyezvék; mondom nincs jól, hogy rendszerhez szegődött kényelemből számtalan fűben fában rejtezett, alaperő sejteden szunnyadoz. Valóban máskép kellene a’ természet’ anyai gondoskodásáról meggyőződve lennünk, melly irt ’s enyhülést nyújt mindenütt, hol baj van, csak értetni, csak fürkésztetni kíván.

Azért hála a’ most emelkedni kezdő még ugyan, tagadni okosan nem lehet, túlzó ’s tökéletlen, de naponként tökéletesülő ’s helyes irányú (’s már csak az által is, hogy a’ gazdagot ’s szegényt egyiránt kínzó, ’s ez utolsót pénzbeli tekintetben is rettentő, sokaknál hasonlókép tulságra fajult eddigi gyógymódot mérsékelte, számithatlan jót eszközlött) hasonszenvnek,51 melly bizonyos hatásra számolván czélul tévé magának: állatot, növényt, ásványt fürkészet alá venni, ’s az állati életműségre52 ható erejét kipuhatolni. E’ gyógymód nem rekeszti józanul ki az életerőt serkentő külső eszközöket is, hanem tágas körébe fölvesz mindennemű tapasztalásokat, azokat sem rekesztvén ki, mellyek’ magyarázatára (szerény természetvizsgálóhoz illőleg) a’ természeti titkok’ isméretének hiánya miatt, magát elégtelennek vallja; méltányolja a’ mágnest, a’ villanyt, a’ lelki benyomások’ sükerét; sőt a’ sympatheticus orvosságokat53 sem veti egészen meg: hanem mindenek fölött szigorú bírálatot tart, ’s ezernyi próbák’ gyűjteménye után, a’ szint a’ valótól megválasztja. Illy tannak hódoló gyógyászoktól, illy természetbúvároktól várhatni majd, hogy vizsgálódásaikat a’ kuruzsolóktól használt házi szerekre is kiterjesztendik; sőt hogy vizsgálat alá veendik a’ legrégibb időkben divatozott gyógyszereket, ’s igy a’ druidáktól annyira becsült viscumot54 is.

E’ reményt addig is keblemben táplálva, jelenleg leginkább azt igyekszem meghatározni: mellyik a’ két növény (fagyöngy és gyimbor) közül az, mellyet a’ druidák viscum név alatt használtak; mert ez iránt a’ vélemények megoszlanak: a’ nagyobb rész a’ gyimbor mellé szegődik; ’s legújabban maga Reichenbach is Flora Germanica excursoria55 czímű munkájában felőle igy: „Frutex parasiticus in Quercu austriaca et pubescente, unde Viscum Quemum officinarum hoc, et minime praecedens.’’56 t. i. viscum album Lin.

Mindenek előtt e’ két növényt szükség egymástól szorosan elválasztani; mert nagyjában véve, ’s futólag tekintve mindkettő sokat hasonlít egymáshoz. Különböznek tehát imigy:

84