Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)
Szabó T. Attila: Előszó
Herbarium praestat omni icone Ajánlás a Szenczy Imréről készült emlékkötethez Felemelő érzés olyan kéziratot olvasni, olyan készülő kötethez írni ajánló sorokat, mely tudományos hagyományokat - múltat, jelent, jövőt - kapcsol élő láncolattá. Múltunk gyökereit, jelenünk törzsét, jövőnk ágait. És ha a gyökerek között mindeddig rejtve maradt értékek csillannak meg, az olvasót is magával ragadja a felfedezés öröme. Dr. Köbölkuti Katalin és Balogh Lajos ilyen felfedező útra vezette, vezeti az olvasót... korábban kiállítás-rendezőként, majd most szerkesztőként is. Különleges hangulatú kiállításukon fedeztették fel annak idején a szombathelyi múzeum látogatóival a címben idézett Linné-féle mondás igazát - a muzeális növénygyűjtemény értéke felülmúl minden ábrázolást (még a molekuláris biológia, a digitális adatrögzítés korában is). Most kötetükben ezt a hangulatot árnyalják, mélyítik el és teljesítik ki, sokak segítségével, szaktudományos igénnyel. Szenczy Imre életrajza, teológiai munkássága (dr. Florváth Lóránt Ödön), klasszika-filológiai eredményei (Tóth Péter), a róla szóló bibliográfia áttekintése (Ferenczy Zsuzsa) mellett a tudomány- politikára figyelő, a keszthelyi Georgikon életébe bekapcsolódó botanikus személyisége is megjelenik (prof. dr. Szabó István) a kötetben. A könyv szerkesztő-szerzője, a botanikus és muzeológus Balogh Lajos érthető módon ezt a botanikus Szenczy Imrét és a maga nemében egyedülálló, Szombathelyen őrzött herbáriumát állítja előtérbe, veti filológiailag és botanikailag is alapos elemzés alá. A súlypont-választást mi sem indokolja jobban, mint a magától Szenczytől származó tanulmányok: Fehér fagyöngy, és európai gyimbor - Viscum album et Loranthus europaeus, Növényvándorlás, Rándulás Carinthiába Glöckner hegyéig. Ezekben az írásokban a művelődéstörténet, a fioriszti- ka, a történeti növényföldrajz, az etnobotanika és sok más tudományág művelői olyan elfelejtett adatokra bukkanhatnak, melyeket a tudomány valamikor fontosnak tartott ... melyek valamikor majd fontosak lehetnek a tudomány számára. A múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk, azon állunk, arra építünk. Érvényes ez tudományos és humánökológiai múltunkra is. jó érzés gondolatban beszélgetni Szenczy Imre szépen metszett arcképével (a szombathelyi Simon Gyula plexikarcával, melyet a magyar botanikai arcképcsarnok számára készített) és írásait olvasva tanulni a néma mestertől. Jó érzés olvasni az élő mestereknek - barátnak, tanítványnak - szavait, és érezni, amint fogjuk egymás kezét egy láthatatlan láncban. Ezzel az érzéssel, ezekkel a gondolatokkal ajánlom mindenkinek - szakembernek és érdeklődőnek - az értékes-szép kis kötetet. Szombathely, 1999. október 5. - Szabó T. Attila 7
