Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)

Szenczy Imre tanulmányai - Rándulás Carinthiaba, Glöckner hegyéig

kinteni: quid infert ad culinam?)24 ha jól kidolgozott füvészi geographiánk volna, akkor azon fáradságos megmutatás helyett: hogy a’ nagy természetben minden lény kapcsolatban áll egymással;25 hogy a' legparányibb penészecske a’ szüntelen rontó bontó ’s teremtő életerőnek munkálatja, ’s a' nagy egész’ lánc- zolatában szinte olly szükséges szem, mint a’ tölgy, és czedrus; hogy gyakran az útfélen eltiport növényben végtelen erő rejtezik, 's reánk nézve csak tudatlanságunk miatt vesz el hasztalan ’st. e' f., akkor, mondom, csak ezt kellene felelni: atyámfija! nyissd ki szemedet, 's ha a’ gazdaságra adsz valamit, 's miért is ne? hiszen a' földből jő mindened, ismérd meg a' rajta termő növényekből egy pillanattal: miilyen az előtted fekvő föld; mellyek létalakjai; mit bir el; hogy használhatod legczélirányosabban? Látod már, hogy egyik isméret a’ másikra vezet, 's hogy a’ lábod előtt termő gazt úgy illik, ’s még hasznosb ismérned, mint a’ távol tengereken túl termő pálmafát? Az úttól félre hegyek között fekszik Villachtól két órányira báró Jöchlinger Felix’ csinos kastélya, és, mit az ember e’ táján nem keresne, finom Ízléssel, 's nagy költséggel a’ vadonból egyedül általa létre hozott angol kertje ritka növényekkel díszelgő tetemes melegházakkal. - Hálás érzettel nyil- ványítom, hogy e’ méltóságós bárói család’ szívességéből s társaságában tevém minden további utamot.

A’ tájék erre mindenütt olly regényes, olly bájteli, változásával minden nyomon olly meglepő, hogy a’ legkényesb Ízlést is kielégíti. Különösen gyönyörű kilátás végett Landskronba menénk. A' vár igazán mint egy korona föltéve a’ tetőre az ősz régiségben büszkén állott, mikor a' cseh Ottokar26 1269ben azt bevenni erőködött, 's azután is, legalább lakható állapotban, egész' a' mi századunkig; de miután a’ villám’ tüze annak fedelét lepörkölte, gróf Dietrichstein,27 kinek ez birtoka, többé azt nem építteté föl. Boltozatok, viz- fogó, 's toronyüregek még most is láthatók; de már szeplők28 's moszatok borítják köveit; erdei repkény29 kapaszkodik a’ falból kinőtt fájira; üröm kórók lengenek tornyain, 's vadrózsa 's galagonya övedzi tüske koszorúval mohos lábait. Nem sok idő kell, 's a’ fölötte elvonuló évsorok úgy megrontják alkotmányát, hogy a’ vándor álmélkodva fogja kérdeni: ez volt-e a' tartomány' várainak legjelesebbike? illy méltatlan porba dülhetet-e az ország’ koronája? azonban c’est tout, comme chez nous;30 a' tisztes régiség' tanító, példázó, buzdító emlékjeleit mi is romlani, 's enyészni hagyjuk, sőt segítjük, az ő kövekből villákat, házakat, ólokat 'sat. építvén. E’ keserítő emlékezetet, 's a' borzasztó pusztaság, néma csönd, 's enyészet okozta idegenítő benyomást mérséklőleg néhány ott a’ magányban senkitől észre nem véve az ártatlanság’ színében szerénykedő

53