Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)
Az emlékülés előadásai - Szabó István: Szenczy Imre keszthelyi botanikai munkássága
lágának kutatásában Wierzbicki nevével. Szenczy, Hutter és Wierzbicki keszthelyi fajlistájának eredeti példánya már nincs meg, hanem Sadler másolatában 1842-es évszámmal ismeretes (Elenchus plantarum in territorio Keszthelyensi a cl. cl. Szenczy, Hutter et Wierzbicki observatarum, exmissis cryptogamis). Szenczy, Hutter és Wierzbicki kéziratos keszthelyi flóraművében szerepel az őshonos Nymphaea alba és Nuphar lutea mellett a fehér virágú nílusi (egyiptomi) tündérrózsa (Nymphaea lotus syn. N. thermalis). Ez utóbbinak Hévízre kerülése igencsak rejtélyes. 1898-ban Lovassy Sándor15 honosítási kísérleteiben rövid időre ismét megjelent Hévíz tavában, és Boros16 még látta. Még feltűnőbb az, hogy a Lamium orvala (pofók árvacsalán) pilisi előfordulásának felfedezői igazolva látják ezen illír-alpesi vagy alpin-balkáni fajnak az Elenchus-ban megörökített keszthelyi adatát. Első pannóniai ismertetése Clusiustól17 származik, majd Wierzbicki Kursanecből festette le (1820), és Jósa közlése van még Keszthelyről, mielőtt Károlyi18 a Dráva bal partján Zákánynál megtalálta. Eképpen Szenczy egy jelentős felfedezés részese lehetett a keszthelyi Georgikonban működő lengyel kortársa mellett, vagy Jósa valóban tévedett? Szenczy Imre botanikai tudományos szemlélete a Georgikon szellemiségéhez igen közel állhatott. Ritka növényeket szerzett be külföldről, és azokat termesztette. A vándornövényekről szóló előadását a természetvizsgálók soproni konferenciáján (1847) és annak posztumusz megjelent tanulmányát19 Borbás „Darwin irányú csinos czikk” szavakkal tüntette ki. A növényismeret mindennapi gyakorlati és gazdasági jelentőségét oly szépen és ma is helytállóan fogalmazta meg, amint arról a meghívón szereplő idézet is tanúskodik, hogy Goethe természetrajzi írásainak méltó párjára ismerünk benne. Szenczy keszthelyi munkássága hozzájárult ahhoz, hogy a magyar botanika e tájegység florisztikai feltárásával gyarapodjék. Sajátos és szomorú nézőpontja az ő tevékenységének, hogy igen becses herbáriuma révén egyértelműen megállapítható, a korabeli és a mai adatok összehasonlításával, a flóra elszegényedése, fajok kiveszése, reliktum élőhelyek megszűnése, a vegetáció leromlása és uniformizálódása. A mai környezeti problémák közül az erdőirtás, az ültetvények telepítése, a tőzeglápok pusztulása, a Balaton elhinarasodásának, a balatoni öblök elmocsarasodásának veszélye már akkor jelentkezett, és azóta a helyzet súlyosbodott. Gáyer Gyula szavaival élve a csendes hangyamunkát, amelyet Szenczy és kortársai folytattak, csak ma tudjuk kellőképpen méltányolni. Számos Balaton vidéki adatát az elmúlt mintegy 170 év igazolta, s élete Keszthelyen töltött viszonylag rövid szakaszának emlékét különös kegyelettel kell megőriznünk. 24