Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)
Az emlékülés előadásai - Tóth Péter: A klasszika-filológus Szenczy Imre
Tóth Péter A klasszika-filológus Szenczy Imre A XVIII. század végétől a püspöki székhellyé vált Szombathelyen az itt működő literátorok, paptanárok jóvoltából magas szintű filológiai hagyomány teremtődött meg, és öröklődött tovább. Megalapozói között például Czinke Ferencet, Kultsár Istvánt, Szép Jánost és Kresznerics Ferencet tisztelhetjük. Laza csoportjukat túlzás lenne szombathelyi iskolának nevezni, hiszen a retorika, a grammatika, az esztétika és a szótárírás egymástól eltérő részterületeit művelték, mégis tényként fogadhatjuk el, hogy tudtak egymás tevékenységéről; és a XIX. század első felében Vass László, Horváth József Elek, Bitnicz Lajos, Nagy Nép. János, továbbá Szenczy Imre révén megkezdett munkájuknak folytatói is akadtak. A szombathelyi származású Szenczy Imre szülővárosának premontrei rendi gimnáziumában kezdett megismerkedni a klasszikus nyelvekkel és az antik irodalommal. További egyházi tanulmányai megerősítették efféle érdeklődését. Később a keszthelyi, majd a szombathelyi gimnázium tanáraként alkalma volt arra, hogy diákjaival is megszerettesse a klasszika-filológiát. Vallomásaiból tudjuk, hogy az oktatáson kívül nem készült nyilvános tudományos szereplésre. Már negyvenedik évéhez közeledett, amikor első hosszabb írása, karintiai utazásának naplója megjelent a Tudománytárbanb Ennek olvasása közben egy percig sem lehet kétségünk afelől, hogy a szerző nemcsak kíváncsi szemlélődő, a kor eszméivel lépést tartó gondolkodó, hanem kiváló érzékű szónok, jó stiliszta és a klasszikus latin irodalom alapos ismerője is. Az 1830 novemberében megalakult Magyar Tudós Társaság kiemelt feladatának tartotta a világirodalom jelentős alkotásainak átültetését és kiadását. A lefordítandó művek jegyzékében számos antik klasszikus szerepelt. A megjelentetésre szánt kötetekkel szemben szigorú feltételeket támasztottak; csak olyan kéziratokat kívántak támogatni, amelyek hasznosak, hiányt pótolnak, előadásuk és nyelvük tekintetében pedig koruk jobb eredeti íróival mérkőzhetnek. Szenczy Julius Caesar műveinek átültetésére tett kísérletet. Munkáját siker koronázta: fordítását 1835 tavaszán közlésre fogadták el. Röviddel 12
