Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)

Vass László akadémiai tag búcsúztatója

1819dik- év 1824dikben a' theol. kar' dékánjának, és 1828ban az egyetem nagyságos rectorának választott. Végre ő Fölsége a' nváradi deák szertartásu kanonoksággal, később Battáról nevezett czimzetes apátsággal diszesité őt, a' magyar akadémia pedig irodalmi munkásságáért martius’ lOdikén 1832ben azon tagjai’ sorába iktatá, kik előtte megkülönböztetett tiszteletben állanak.

Nyomtatásban ez időszakig kijött munkái, kivévén az „Öröm verset a' Kir. Magyar Fő Oskola’ Budai Béiktatása ötvenedik esztendejére;” mind latin nyelven Írottak valának, hacsak azt ide nem tudjuk, hogy 1818ban Fejér Györgynek Pestről Győrré költözte után a' Tudományos Gyűjtemény’ szerkesztését egy ideig ő vitte, miről azonban önéletrajzában említést sem tesz. Tiszteletbeli taggá lett választása után mindazonáltal 13 rendbeli magyar munkálatai jöttek ki sajtó’ utján a’ Tud. Gyűjt. 1833—39diki füzeteiben, az Egyházi Folyóírásban, és Szalay Imre’ Egyházi Beszédek' Gyűjteményében; legújabban pedig egy magánálló polémiái irata.

De kéziratai mennyire mehetnek, nem tudom; azt tudom, hogy számos utazásaiban, mellyeket Franczia-, Angol-, Olasz- és Csehországokban, a’ Németföldön és Belgiumban, különösen pedig édes hazánk’ különös szeretetéből Magyarországon keresztül kasul tett, mindenütt följegyezte a’ tájak' ritkaságait, a’ nemzetek’ szokásait, intézeteit, különösségeit ’stb. Ezek közül némelyeket letisztázottan olvashatni nekem is volt szerencsém. Azt is tudom, hogy szükebb éveiben, mikor csak lehetett, legalább Bécsbe rándult, ’s az egyházi történetek' kidolgozásához az ottani könyvtárokban adatokat gyűjtött, és száz meg száz ivekre terjedő jegyzeteket tett; de a’ szándéklott nagyszerű munkából mégis csak az első kötet jelent meg, illy czim alatt: 'Institutiones Históriáé Ecclesiasticae Novi Foederis. Introductio. Pesthini 1828” 8d rét 274 lap; 's hogy több nem jött ki, azt egyéb okokon kívül az idézetek hűségének keresésében temérdek időt elnyelő leglelkisméretesb foglalkozásai végtelenségének lehet nagyrészint tulajdonítani. E’ pontban nem ismértem Vasshoz hasonló embert; az ő tudománysovár lelke mindenhová be akart hatni, az idézetek' helyességén általán kételkedett, másodrendű tekintélyeknek nem hitt, 's a’ forrásokat önszemeivel kívánta látni, kutatni, mire magára olly messze 's olly igen sokfelé ágazó tudomány-osztályban, miilyen a' történetírás csaknem egész emberélet’ szakadatlan munkássága kívántatik. De Vass ezenkívül lángszomjjal mivelte 's magas tökélyben magáévá tette a' theologiának minden egyéb tudomány-ágait is; sőt kielégithetlen vágygyal tanulta a’ politicát, philosophiát ’s classica literaturát is, 's a' régi szerzőkből, kivált a’ költészekből csodameny- nyiséget könyvnélkülözött.

105