Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Bíró Friderika: Az otthon népművészete (lakáskultúra, bútorzat)

111. Nemesládonyi karosszék. SM 70.20.9 112. Keményfából elnagyoltan faragott támlás szék. Lécekből készült támlája csapokkal és szegekkel van az ülőlaphoz erősítve. Szentpéterfa. SM 69.1983.1 113. Karélyos ívelésű puhafa széktámla, fölül fecskefarkszerű faragással díszítve, szív alakú áttöréssel. Pornóapátiból került a Savaria Múzeumba. SM 68.41.5 114. Szívhátú szék. ívelt körvonalú támlája fenyőből készült, stilizált szív áttöréssel díszített. SM 68.41.6 ból félre fordultak" - írta Gönczi Ferenc (GÖNCZI 1914). A gyerekek 18 éves korukig nem ülhettek az asztalhoz. Addig pad szélén, kisszéken, földön, küszöbön külön kupacokba ülve ettek. A cselédek, ha voltak, együtt ettek a családdal. Az asztalt és az asztal helyét néhol olyan szentnek tartották, mint az oltárt a templomban. „Mert az asztal körül van az imádság, meg az áldás a házban" - írta szintén Gönczi Ferenc a századfordulón. Az ágyak előtt s az asztal körül székek álltak. A fö hely a legidősebb gazdát illette meg. Ő feltehetően karosszéken ült. Egyes vagyonjegyzékekben „parasztos kar szék"-nek vagy csak „kar" széknek tüntették fel. E karosszékek igen szép változatai találhatóak a megyében. Széles, természetes görbületű karfájuk, félköríves ülőlapjuk archaikus megjelenést nyújt. Az asztal körül és ágyak előtt álló támlás székek egyszerű faragásúak voltak. Itt Vas megyében, annak is az őrségi részein, szív hátú székeknek nevezték ezeket a trapéz ülőlappal készült, s ívelt faragásokkal díszített támlás ülőbútorokat. A támla áttört fogóját gyakran szív alakúra faragták, innét az elnevezésük. A régi vagyonjegyzékekben hátas széknek nevezik ezeket a tölgyfából, ritkábban fenyőfából készített bútordarabokat. A füstösházakban a dísztelenebb, egyszerű faragású, sima támlájú székek álltak. A helyiségből nem hiányozhattak a kisebb-nagyobb gyalogszékek és a rövid padok sem. Ezeken leginkább a gyerekek ültek, de néhol kosarakat, vizeskorsókat állítottak rájuk. Az ácsolt ágyak, a padok, a faragott asztalok és székek mellett előlcelő helyet foglaltak el az ácsolt ládák is. Mind a füstösházban, mind a lakókamrákban, de az élelmiszertartó kamrákban is, ott sorakoztak a falak mellett. XVIII. századi összeírásokban „szökrény", „szökröny", „szökrén", „szökrön" elnevezéssel találkoztunk velük. Az elnevezés azonban sokszor csak az ácsolt Iá-