Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Bíró Friderika: Az otthon népművészete (lakáskultúra, bútorzat)

AZ OTTHON NÉPMŰVÉSZETE Lakáskultúra, bútorzat Az 1800-as évek közepén délidőben betoppanva egy-egy lakóházba, különös kép tárult volna elénk. Az egyik házban egy hatalmas füstös helyiségben egy nagy asztal körül férfiak ülnek. Éppen ebédelnek. Mögöttük az asszonyok állva kanalazzák az ételt egy nagy közös tálból. Körülöttük gyerekek kisszékeken ülve falatoznak. A kemencepadkán éppen kialszik a parázs, a füst se zavar tovább. Egy másik házban a gazdasszony egy nagy levesesfazekat cipelve siet a szobába, ahol már éhesen várják az asztalnál ülők. Néha az ablakon át az utcára tekingetnek, és kíváncsian figyelik az érkezőket. A szobában szép zöldmázas kályha áll, a fal mellett ágyak és színes ládák sorakoznak. A harmadik háznál a család minden tagja már a ház körüli munkáját végzi... Egy idős parasztember köszönt volna ránk a tornácról. Talán le is ültetett volna minket, hogy a régi időkről meséljen. Hogyan is éltek régen? Milyen házakban, milyen szobákban laktak, milyen konyhákban főztek? Hogyan készítették bútoraikat, hol vették azokat, miképp használták egyikét-másikát? Erről a régi világról vallanak nekünk azok a tárgyak; asztalok, ágyak, székek, ládák, bölcsők..., amelyekről e fejezetben szó lesz, és amelyeket az utókor méltán sorol a Vas megyei népművészet remekei közé. A hagyományos építészeti stílusban épült paraszti lakóházak különféle változatai alakultak ki vidékünkön. A Dunántúl nyugati sávjának legrégibb háztípusa a füstősház. Ez a füstösház a lakóépület egyetlen nagyméretű fűthető helyisége volt. Kemencéje egyaránt szolgált fűtésre, főzésre, sütésre, füstelvezetése azonban megoldatlan volt: a kemence szájából és a padkáról felszálló füst a lakótérben szabadon terjengett. Ez a lakóháztípus az egész dunántúli határsávban a XVI-XVII. században szinte általánosnak mondható, továbbélésére azonban XVIII-XIX. századi adatok és visszaemlékezések is utalnak, napjainkban pedig a szabadtéri múzeumokba került házak bontása során derült ki, hogy némelyik valaha egy lakóterű füstösház volt. A nyugat-dunántúli füstösház egykori meglétére egyik legrégebbi forrásunk Körmend mezőváros XVII. századi lakásviszonyainak ismertetése során utal. Ebből kiderül, hogy a felsorolt lakóházak 17%-a „füstösszobával" rendelkezett. Az egykori füstösházakra vonatkozóan egyre több forrásanyag áll rendelkezésünkre a XIX. század elejéről. Ezek a leírások az Őrség s a Vend-vi76