Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Bíró Friderika: Az épített környezet (település és építkezés)

A háromszög, illetve trapéz alakú oromfalak legegyszerűbb díszítése az építési évszám feltüntetése volt, amit legtöbbször egyenes vonalú vagy kerekített sarkú téglalap alakú keretbe foglaltak. Gyakran széles keretezéssel szegélyezték, máskor szív-, virág- és levélmotívumokkal díszítették a szellőzónyílásokat. A díszítő kőművesek szívesen alkalmazták a nagy művészeti stílusok formajegyeit is. Leginkább a barokk, a copf és a klasszicista stíluselemek hatottak a paraszti építészetre. Igen gyakran megjelent az oromzatokon a cseppdísz, a meander, a fogazat, az ívsor. Néha palmettákkal, füzérekkel, és mélyedésekkel tagolták az orommezőt. Katolikus vidékeken szívesen alakítottak ki fülkéket is az oromzaton, ezekbe védőszentek szobrait állították. A téglaházak teljes homlokzatának díszítése elég korán, már a XIX. század elején divatba jött. Alsóőr máig fennmaradt legrégibb díszített homlokzatú téglaépületét 1830-ban emelték. Homlokzatát három zsalus ablak osztja fel, köztük a falból kiemelkedő félpillérek tagolják a felületet. Máshol a ház falára simuló féloszlopok osztják egyenlő részekre a homlokzati részt, s fölöttük a timpanon jellegű oromfal klasszicista képet mutat. Divatos volt a mélyített széles keretekkel való díszítés vagy a pillért utánzó falsáv kialakítása is. Ezek a faldíszek valójában „kulisszaszerűen" állnak a ház előtt, a rátét jellegű díszeknek az épület szerkezeteivel nincs kapcsolatuk. A feltehetően nyugati irányból elindult homlokzatdíszítő gyakorlat a század végére szinte meghódította a Dunántúl nyugati részeit. A lakóházak és a gazdasági melléképületek legjellemzőbb tetőfedési anyaga a z^ííp volt. 68. Egy vasszentmihályi lakóház gazdagon díszített utcai homlokzata. Tóth János nyomán 53