Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Bíró Friderika: Az épített környezet (település és építkezés)

51' A XVIII. század végén épült, fonott oromzatú boronaház Rábakethelyen. 1910 tét magunk se írhatnánk le jobban, vagy másként, hiszen a ma élő idős ácsmesterek is így mesélték el nekünk. Egy korabeli őrségi útijegyzetben ezt is olvashatjuk: „Hajlékjaikról írhatni, hogy külsőleg csinos lakjok van, de csak fábul épült, 's ehhez ők oUy híven ragaszkodnak, hogy nagykegyességü földesurok egy, a' legalsó talpig elégett jobbágynak több száz ftot ajánlott, csakhogy téglából építsen házat; de a' pórember faházban nem lakni annyinak tartá, mint magát elevenen eltemettetni." (BENCZÚR 1839) 1838ban egy megyei vizsgálóbizottság az őrségi faépítkezéssel kapcsolatban rosszallólag állapította meg, hogy „több házaknál találtunk nagy rakásra összverakott Ház falának vagyis Boronáknak kifaragott igen sok fenyőfa szálokat; áltáljában majd minden házhelynek kerületeit épületbe is használható fenyőfa korlátokkal és Boronákkal. Sövény és Gyepük helyett bekerítve lenni találtunk: minden némü épületeknek és Házaknak falai mind boronábul állanak és ezáltal legnagyobb pusztítás történik az Erdőkben." (Többféle úrbéri tárgyak. VaML 19. fasc. 1.) A XVIII. század második felétől részben a földesurak erdőóvó intézkedései, majd Mária Terézia 1767-es általános rendelkezése és az azt követő ismételt földesúri szigorítások nyomán Vas megyében is egyre inkább háttérbe szorult a faépítkezés. Az őrségi falvakban azonban még a XIX. század közepén, néhol a század második felében is fából készültek a lakóházak és gazdasági épületek. Az őrségiek erdőhasználati joga ugyanis már az úrbérrendezés előtt is eltért a megye más részein szokásos jobbágyi erdőhasználattól. Itt a jobbágyok nem az urasággal közösen használták az erdőket, hanem általában azokat a telkek szerint felosztva, néha pedig egy-egy kisebb részt közösen birtokoltak. Ennek a helyi szokásjognak a következtében építették az őrségiek közül sokan fából lakó- és gazdasági épületeiket még a XIX. század második felében is. A Batthyány-uradalomhoz tartozó többi, főként a vend-vidéki területek dombos tájain és a rábavölgyi sík részeken már jobban 58