Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Bíró Friderika: Az épített környezet (település és építkezés)

45. a) Kerített ház alaprajza. b) A szalafői füstösház nézeti rajza A ház Szalafő Felső szeréről szentendrei múzeumba került nyezőkról, a falu társadalmának egykori lehetőségeiről, körülményeiről, műveltségi színvonaláról, igényeiről, ízléséről, de a létrejöttükben s külső megjelenésükben szerepet játszó hagyomány mértékéről, jellegéről is. A mai falu világában azonban ritka kivétellel találkozhatunk már a régi korok paraszti építményeivel. A népi építészet múltját kutatva így csak a szórványosan megmaradt építészeti emlékekre, a hagyományos falusi építkezés utolsó hírmondóira hagyatkozhatunk. Segítségül hívhatjuk azonban azokat az írásos és képi dokumentumokat, amelyek révén bepillanthatunk a közel kétszáz évvel ezelőtti falvak világába, s amelyek közelebb hozzák hozzánk a hagyományos paraszti építkezés kiemelkedő korszakait. Vas megye dombos, fában gazdag területein a XVIII. század végéig a hagyományos építőanyag a fa volt. A vend-vidéki részek, az Őrség s a megye nyugati határa mentén húzódó bükkösök, tölgyesek és fenyvesek, de a Vasvár-Sárvár között elterülő hatal3^