Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Gráfik Imre: Összegezés

674. Vend menyecske. Jantyik Mátyás ceruzarajza, XIX. század vége. NMR 746 Vas megye népművészeti örökségének e mennyiségileg és minőségileg új példatára egyrészt megerősítette eddigi tudásunkat a népi kultúra történeti-táji tagolódásáról, főként annak nagytáji vonatkozásairól. Másrészt azonban, különös tekintettel a kistáji viszonylatokra és a XX. századi folyamatokra, finomították, s részben módosították korábbi ismereteinket. Történetileg több szempontból is talán a legegységesebbnek tiïnik a vendvidék, azaz a szlovénvidék. Ugyanekkor tény, hogy minél jobban közeledünk a jelenkorhoz, ez az egység szinte kizárólag a - ma már gyengülő - nyelvi elkülönüléssel, s az utóbbi években kissé erősödő nemzetiségi öntudattal határozható meg. A szlovének és a magyarok között az évszázados kölcsönhatás a jelentősebb különbözőségeket részben az átadás-átvétel bonyolult folyamataiban oldotta (M. KOZÁR 1994), részben a térségben általános kulturális hatásokkal felülrétegezte, s ezáltal a kultúra egyes - fó'ként tárgyi vonatkozású - területein szinte eltüntette. Erre utal a Vas megyei szlovén - valamint német és horvát - nemzetiséggel kapcsolatban szerzőnk az öltözködés, viselet kapcsán: „E nemzetiségek az egykori Vasvármegye lakosságának közel 40%-át tették ki. így arra számíthatnánk, hogy öltözködésükkel is jelentősen befolyásolták a magyar környezetet. A század elején aktuális, de manapság már kevésbé elvégezhető alapkutatások hiányában azonban ezt a feltevésünket nem bizonyíthatjuk. Ráadásul már korábbi adatainkból is kitűnt, hogy a nyugati végeken idejekorán elinduló polgárosodás az elmúlt 100-150 év alatt meglehetősen összemosta a nemzetiségek és az esetleges magyar öltözködési csoportok öltözetét..." (FLÓRIÁN 1992: 25). A történeti Vasvármegyéból a mai Vas megyében maradt, s több szempontból etnokulturális közösségnek tekintett szlovénvi675. Örségi ház faragott oromgerendáinak részlete. Szalafő 356