Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: „Hírök, nevök fennmarad ...” (Vasi betyárok faragott tárgyakon)

655. Sobri és kedvese tükrös rajzán. 1839. Ostffyasszonyfa. NMR 3221 pen látható kis lőportartó hasonló ábrázolásánál is láthatjuk, Sobri itt már egy földöntúli, égi szférában lovagol. Itt pedig már nincs szüksége fegyverre. Akárcsak a rajzról ismert, a Vas megyei Ostffyasszonyfán feltűnt tükrös csillagok közt megjelenő, a kedvesével együtt megkomponált betyárjának sem. A formaragozás logikáját követve az átlósan megjelenő lovas alak előtt egy csillag formából induló, kettéhajló ívet is láthatunk. Mintha valami megnyílna, kitárulna a rátarti lovas előtt. (Vessük csak össze ezt az égi lovast a korabeli ponyvák - szó szerint földhöz ragadt lovasával!) Az értelmezést tágítva a betyár ezúttal a magyarság kitüntetett szerepű állatövi jegyének, a Nyilasnak a képviseletében - erre utal a hangsúlyos átlós szerkesztés is -, ily módon az országot is szimbolizálva a közeli felemelkedés reményét, az ebben való hitet és bizakodást is érzékletesen s egyben gondolatébresztőén jeleníti meg. A felfokozott várakozás ezúttal nem véletlen, hiszen ez a tárgy a reformkorban, az 1830-as évek második felében készült. A fenti értelmezést a faragvány másik oldalán levő kompozíció is aláhúzza. Ezen egy szokatlan formájú oltáralakzaton az új fény beköszöntét megelőző időszak beérést előrevetítő Luca búzája is hangsúlyozottan megjelenik. Németh Mihály másik művén, a zalaegerszegi börtönben 1841ben faragott mángorlón szintén Sobri lovas alakja látható. Ám mennyire más ez a megfogalmazás! Bizonyítván, hogy a tükrösnek szinte az egész felületet kitöltő hasonló kompozíciója nem a faragó ügyetlenségének, hanem az eltérő „mondandónak" az eredménye. A tárgy, a két keskenyebb oldalán olvasható töredékes felirata 345