Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: Faragó emberek, pásztorművészet

ben is jól körülhatárolható. Sói, a kisebb, önálló, lokális stflusok is jól elkülöníthetó'k, elsősorban Gyór-Sopron, Vas, Zala és Baranya megye területén. Ennek a sajátos népművészeti ágnak tudniillik nem mindenütt voltak nagyobb számú képviselői. Alig akadt néhány igazi faragóegyéniség a mai Veszprém megyéhez tartozó - egyébként állattartásáról nevezetes - területen vagy Tolnában. Fejér megyében, ahol pedig sok-sok állatórzó, fól<:ént német eredetű uradalmi juhász élt, alig találni nyomát a pásztorművészetnek, ugyanakkor a ránk maradt kisszámú faragvány sem illeszthető stilárisan a dunántúli emlékanyagba. Az évtizedek során fellelt, megőrzött tárgyak sokaságának rendszerezéséhez és feldolgozásához szerencsére gazdag írott forrásanyag áll rendelkezésre. A rideg életkörülmények hatására megedződött, büszke, kemény tartású, a kötöttségeket alig tűrő pásztorok ugyanis gyakran kerültek a törvénnyel összeütközésbe. A börtönbe vetett juhászok, kanászok és más állatőrzólc vallomásai pedig sok érdekes, hasznos információval szolgálnak. Nemcsak az emlékanyagban való eligazodást könnyítik meg, hanem a faragók életére, munkálkodására vonatkozó ismereteket is nyújtanak. A börtönök, mint már jeleztük, sajátos alkotóműhelyekként fontos szerepet töltöttek be egy-egy faragó életében. Legtöbbjük csak áristomba kerülve gyakorolta ezt a foglalatosságot. A szombathelyi fogházban például már a múlt század első évtizedében is készültek úgynevezett rabi munkák. A góri születésű juhász, Janzsó György és az 1800-as évek elején Gércén, majd később Dukán szolgált kanász. Szép Ferenc - feltehetően - itt készítette munkáinak javát. Ekkortájt a faragók kezéből leginkább mángorlók kerültek ki. A rúdra tekert nedves vászonruhák „vasalására", mángorlására használatos tárgyak „cifrázott", díszesebb változatai ugyanis egyúttal a menyasszonynak vagy a már házasságban élt asszonynak szánt ajándék szerepét is betöltötték. Janzsó György és Szép Ferenc, akik két alkalommal is azonos időben raboskodtak a szombathelyi fegyházban, szinte egymással versengve készítették soksok azonosságról árulkodó tárgyaikat. Darabjaik motívumai, stílusa olyannyira hasonló, hogy csak alapos vizsgálódás után különíthetők el egymástól: míg a góri juhász precízebb, biztosabb kézzel alakította ki faragványait, társa a kivitelezésben bizonytalanabb volt, véseteinek vonalvezetése határozatlanabb, kompozíciói zsúfoltabbak. Janzsó György általunk ismert legkorábbi munkája 1807-ből, míg rab- és faragótársáé. Szép Ferencé 1808-ból datálódik. Mindkét faragás a szombathelyi börtönben készült. Janzsó György legszebb művét a feleségének, Major Julinak ajánlotta az oldalára vésett felirat szerint. Nem jegyajándékként, hiszen ekkor már l6 éve éltek - kisebb-nagyobb megszakításokkal - házasságban. Egyébként a megkülönböztetett figyelem és tisztelet jeleként értékelhetjük, hogy ez a faragó egyetlen - piros és fekete színű spanyolozással is „ünnepibbé" tett tárgya. Itt kell szólnunk arról, hogy amíg a Balatontól északra-északnyugatra eső területeken élt faragópásztorok szinte kivétel nélkül 319