Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Horváth Sándor: Népszokások, vallásos élet

555. Házioltár. Felsőlendva (Gomja Lendava). SM 58.1813-1 Csodálkozva látta, hogy egy Szűz Mária-szobor van a közepén. A szobor szinte magától ugrott az ölébe. Ő az ölébe fogta, mint egy gyereket, és lefeküdt újra. Reggel felébredt, és csodálkozva látta, hogy párnáján ott fekszik mellette a szobor." A hírre összefutó szomszédok szerint 600 évvel azelólt csodaszép templom állt azon a helyen, abban lehetett ez a szobor. A város népei nagyon erkölcstelenek voltak, ezért aztán a templom velük együtt elsüllyedt a mocsárba. Míg a búcsújáróhelyekről - főképpen a Máriacellból (Ma: Mariazell, Ausztria) - hozott Mária-szobrokat erre specializálódott központokban - mint amilyen Pribram - kézművesek készítették, addig a múlt század végétói terjedő Lourdes-i Mária-kultusz nyomán helyben faragtak az ügyesebb kezűek szobrokat. A szombathelyi Savaria Múzeumban három ilyen lourdes-i Mária-szobor található. Kettő sorokpolányi gyűjtés. A harmadikat bizományi áruházból vásárolták, de a technikáját és stílusjegyeit vizsgálva vélhetően szintén sorokpolányinak tekinthető, ha ez egy sorokpolányi készítőt jelent. De épp ennek az utóbbinak a párját vásárolta meg a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Veszprém megyei régiségkereskedőktől. Az egyik sorokpolányi „Szűz Mária-szobor" 289