Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Nagy Zoltán: Népművészet céhtárgyakon és mesterműveken

tikát megfigyelni, környezetüknek átadni. A céh hivatalos írásain a pecsét mindig szerepel. Az ötvösök által készített, a heraldika szabályait betartó remekművekben meglepetésünkre szorosan a tárgyhoz nem tartozó díszítmények - virágok - is megjelennek, melyeket majd később a népművészet virágkorában a parasztság dísz- és használati tárgyain találunk meg. A céhtárgyak - ilyenformán - őrzik a népművészet korai, kezdeti szakaszának elemeit. A XVII-XVTII. századi, illetve a XIX. század első feléből származó „rituális" tárgyak tanulmányozása szélesíti látókörünket, s megértjük általuk, hogy a griffmadár, a kétfejű sas, az olasz korsó, vagy a szívből kinövő virágtő, az egymással szembeforduló madárpár, a rózsa, szegfű, tulipán, gránátalma, rozmaring hogyan is kerültek el mihozzánk. A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának kataszteréből tudjuk, hogy Vasvármegyében a legkorábban Szalónakon (Stadtschlaining) a kupások (esztergályosok) 1437-ben, a vargák (lábbelikészítőlí) 1497-ben, míg Szombathelyen a lakatosok 1505-ben alapítottak céhet. A XVI. században még articulust kaptak a Vas megyei molnárok 1576-ban, a jánosházi takácsok 1597-ben, a pinkafői molnárok 1598-ban, valamint az ugyancsak itt tevékenykedő bognárok-kerékgyártók is 1593-ban. A sajátos érdekvédelmi szervezetek a XVII. század derekán jelentősen megszaporodnak - a vásártartási jog és a nyersanyagbeszerzés biztonságos elosztása, a piac egyenletes, jó minőségű áruval való ellátása már kötelező kényszer - így számuk hirtelen 101-re emelkedett. 25 szakipari ág alkot egyszakmás, vagy esetenként vegyes céhszervezetet. Az asztalosoknak 1, a bognároknak 3, a borbélyoknak 1, a csizmadiáknak 8, a fazekasoknak 5, a gombkötőknek 5, a pintéreknek (kádár) 1, a kovácsoknak 8, a lakatosoknak 1, a mészárosoknak 3, a molnároknak 5, a szabóknak 12, a szőrszitaszövőknek 1, a szűcsöknek 3, a takácsoknak 4, a tímároknak 1, a vargáknak 14 céhük alakul meg ekkor, de még 10 vegyes céhben csapók, csiszárok (kardkészítő), esztergályosok, ötvösök (aranymíves), rézmívesek, szíjgyártók is helyet kapnak. E korban Kőszegen 14, a mezővárosokban 87, a falvakban pedig mindössze 5 céhszervezet alakult. A rajtuk kívül tevékenykedő mesterek más városok főcéhéhez tartoztak, mint ahogy ezt a kézművesség történetének összefoglaló kötetében szerkesztett térképekről leolvashatjuk (DOMONKOS 1991), esetleg kontárként, vagy kiváltságos helyzetű uradalmi iparosként dolgoztak. A XVIII-XIX. századból Vas megyére vonatkozóan 1762-ből, 1817-ból (NÁDASDY 1982, 1986a, 1986b), valamint a már említett 1876. évi összeírásokból kaphatunk forráskritikai elemzés nélkül is hiteles, megbízható képet a céhek, illetve a mesteremberek számáról. Az alábbiakban még számba vesszük az 1828. évi országos összeírás kézművesekre vonatkozó - kritikával kezelt - adatait is. Az újabb tanulmányok (BENDA 1989, NAGY 1995) bizonyították, hogy 1828-ban az összeírásokban csupán a kézművesek 1/3-a szerepel. Körmend és Keszthely példája után a Vas megyei adatok is e típushibát erősítik meg, ezért a forrásadatokat tájékoztató számoknak tekintve közöljük. 339. Asztalos vándorkönyvben a rohonci (ma: Rechnitz, Ausztria) céh pecsétlenyomatában. Két száras, leveles tulipán (részlet) VaML Vándorkönyvgyűjtemény I. sz. doboz. 5. sz. 340. A kőszegi fazekas céh 1642-ből származó pecsétjének lenyomata egy 1808. évben kelt „Güns"-i céhlevélről. Korsóban három szál virág (részlet) SM 69.58.1 197