Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Flórián Mária: Hogy öltözködött a Vas megyei köznép?

tosan felzárkózó Szombathely mellett (KISS 1965: 263-267). Az itt is egyre szervezettebb kereskedelem, a gyengülő céhes érdekvédelem és az egyre csak nehezen, de bontakozó helyi gyáripar megingatta Kőszeg központi szerepét. 1843-ban, egy vásárszemle során vázlat készült az akkori szombathelyi vásárrendről (VaML Szombathely privilegizált város tanácsi iratai Fasc. 175. Nr. 11. - idézi KISS 1965). Ebből és a csatolt javaslatokból kitűnik, hogy pinkafői, kőszegi posztósok, szalónaki tímárok mellett bécsi és zsidó kereskedők, sziléziai takácsok és felvidéki gyolcsosok béreltek itt sátorhelyeket a magyar mesteremberek mellett. Az 185l-es helytartótanácsi Ideiglenes Utasítás, majd az I86Oban életbe lépett császári nyílt parancs új ipari rendtartásával az iparszabadság, a szabadverseny felé nyitotta meg az utat. A felgyorsuló kereskedelmi, ipari fejlődés siettette az 1872-es évi VIII. törvénycikk megjelenését, illetve a teljes iparszabadságot és ezzel a kőszegi posztógyár, a szombathelyi szövődé, a pamutipar fokozódó termelését (VASI I96O: 79-85). Ezzel párhuzamosan a létjogosultságát veszített kézmiïipar a század végére elsorvadt. A XIX. század végén, XX. század elején már a kutatók terepen szerzett tapasztalataira, a múzeumokba gyűjtött „tanúkra": tárgyakra, fényképekre támaszkodhatunk, ha a megye viseleti képét vázoljuk. Nagy Zoltán szerint a megye az alábbi földrajzi-néprajzi tájegysé313. Női kiskabát. Vaskeresztes, XX. század eleje. SM 87.3.47 180