Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Balogh Jánosné Horváth Terézia–Beszprémy Józsefné: Vászonhímzés és csipke

278. Női fejkendő hímzett sarka. Szatta (Öriszentpéter), 1880-as évek. Fehér fonallal, lyukvarrással, lapos- és száröltéssel készült maga a sarokhím. Különös megoldás, hogy nem hurkolt, hanem szálvonásos szegély társul hozzá. Tuboly Lajosné néprajzi gyűjtőnek az 1940-es években készült rajza nyomán nyített kendő végei, sarkai szabadon lógtak félig egymáson a hátra és a vállra. A fejrevalót ... nem kötötték össze, hanem a hajtásnál a fejrevalóba helyezett piros szalagot kötötték össze a nyaknál" (DÖMÖTÖR 1964: 274). Ezt az 1900 körüli szokást a XX. század közepén a piros szalag helyett már csak „pertlivel" folytatták Tuboly Lajosné gyűjtése szerint. A két látható kendósarkot, „szeglet"-et eltérő motívummal hímezték. (276. kép) További példák az 277-278. képen. Az Őrségben szokás volt, hogy temetéskor ilyen hímzett kendőt rádobtak a földbe eresztett koporsóra a család nőtagjai (DÖMÖTÖR SNA 266). Pálos Ede tanár is rajzolt kendősarkokat. Szálai Imrénél Csánigon 1907-ben megörökített egy olyat, amin nagy kasmír palmetta szerepelt, és melléírta a minta nevét: „gömböc" (KOTTMAYER 1993). Tehát a dunántúli parasztnak erről a formáról a töltelékes disznógyomor jut eszébe... Csipke A közvetlenül fonalból kialakított díszítőelem, a csipke készítése csekély jelentőségű a Nyugat-Dunántúlon, így Vas megyében is. A XVIII. századból maradtak fenn olyan lepedőszélek, amikre 10-15 cm szélesen csillagneccet készítettek és ebbe esetleg hímeztek is. Különösen szép példa egy pósfai darab, aminek a betéte készen vett „tót" hímzés és annak színéhez igazítva hímeztek a neccbe (267. kép). Hasonló a csipke a 269- képen is. Valamiféle kézi csipke lehetett a női fejkendőkön a XVIII. század végén: 1792 Nemes-Csoó „Két tsipkés fejrevalók Lenn vászonbul" 1795 Beöd (Nemesbőd) „fehér pamuk főre való Csipkés" (DÖMÖTÖR 1964: 277). 155