Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Balogh Jánosné Horváth Terézia–Beszprémy Józsefné: Vászonhímzés és csipke

.«,^ elkülönítés.) Díszesebb lepedőkön a fenti mintaszerkezethez járul még egy díszes sáv (vagy inda). Ezen a darabon még nagyobb kerek lyukak is vannak, csipkeöltéses-pókos bekötésekkel, ami Vas megyében elég ritka. - Akadnak olyan dúsan hímzett lepedöszélek is, amiken két sávban is futnak motívumok. László Sándorné szergényi lepedőjén a külső sáv virágfejei szár nélkül sorakoznak egymás mellett, a belső sáv indás. Szegélyíveinek motívuma szinte a macskatalp és a legyező kereszteződése. (A tárgy különös fontosságú, mert halotti lepedő, talán azért ennyire díszes.) A komakendő, vagyis a barátsági ajándékba vitt süteményestál, illetve kosár betakarására szolgáló, négyzet alakú gyolcskendő négy sarkába négy eltérő motívumot hímeztek Pankaszon. Fehér vászon, pamuk és gyolcs fejrevaló kendőt a vasi nők a XVIII. században gyakran viseltek. A század legvégén jelennek meg a megyei árvaszéki iratokban olyan adatok is, amik a kendők hímzettségére utalnak: 1792 Nemes-Csoó „egy kivarrott Lenn vászonbul való fejrevaló", 1795 Beöd (Nemesbőd) „egy tőttéses végő kender vászon fejrevaló", 1799 Szent-Kereszt „egy Tőttéses fejrevaló Sófinak és egy dto Karolnak jutott" (DÖMÖTÖR 1964: 277). A „tőttés" valószínűleg laposöltéssel kitöltött motívumokra utal. Egy 1907-es följegyzés szerint egy répcelaki fejkendőn „a kivarrást Beleden végezték", tehát nemcsak helyben, hanem a kifinomult hímzőkultúrájú Rábaközben is hímeztettek! A XX. század közepén gyűjtő Tuboly Lajosné a megyében nagyon kevés hímzőasszonnyal találkozott. Szaknyéron Benkő Paliné volt olyan asszony, aki mindenhez értett; javasasszonyféle is volt (DÖMÖTÖR SNA 266). Viszonylag sok az adalék fehérhímzéses női fejkendőre, slinges keszkenyőre, főleg az „Őrség-Hegyhát-Kemenesalja vonalán levő községekben" (DÖMÖTÖR 1964: 273), ahol sajátos viselésmódjukkal is kitűntek ezek a fehér kendők a XIX. század egész folyamán és szórványosan a XX. század közepéig is. Az itteni magyar községekben a Várasd megyei (horvátországi) horvátokhoz ha274. Díszlepedő szegélyhíme. XIX. század. Celldömölk-Ságon az Oszkó családé volt. Finom pamut kelme, fehér pamutfonallal varrt huroköltéses és lyukhímzéssel, íveiben virágtövek. Fölötte inda fut. A virágok közepe fehér cérnával varrt pókos bekötésit. A hímzés 15 cm széles. - Amikor a korábbi len- és kendervászon ágyhuzatok helyét átvették a gyári pamutkelméből varrottak, azokon új hímzőstílus jelent meg, a fehér lyukhtmzés. Országszerte a „vetett ágy", a díszágy divatának utolsó szakaszában ilyen díszítést kapott a díszágynemü. - Ez a lepedő Győri Endréné magángyűjteményéből került Pápa város tulajdonába 153