Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Balogh Jánosné Horváth Terézia–Beszprémy Józsefné: Vászonhímzés és csipke

A szakajtóruha két végén egyszerű csíkmintával szőtt darab volt. A házimunka mindennapjaiban sok fogyott belőle, ünnepi alkalomra a díszesebben készített darabokat használták. Ilyen alkalom volt a család életében a „paszita", amikor a szakajtóruhával bekötött tálat, a „korozsmát" vitték vendégségbe. Ugyancsak szakajtóruhában vitték a süteményt a gyermekágyas asszonynak a komák, komaasszonyok. Vas megyében az Őrségben a szövés tovább fennmaradt a környező tájegységeknél - kivéve a már zalai Hetest. Horváth Gyöngyi Vászonhímzés és csipke Szabadrajzú úri hímzés és hatása A XVI. századi előéletét és XVIII. századi utóéletét leszámítva jellegzetesen a XVII. században virágzó és kiteljesedő ún. úri hímzésnek csak kevés megyebeli példányával számolhatunk, azok is részben csak ábrázolásról ismertek. Erős fenntartással beszélhetünk külön Vas megyei úri hímzésekről, hiszen ennek az egész magyarlakta vidéken egységes, speciális magyar hímzésstílusnak sehol sem mutatkoztak regionális válfajai (V. EMBER 1981). Hogy ezek a példányok valóban a megyében készültek-e, ma már nem állapíthatjuk meg teljes biztonsággal, mivel egyik sem dokumentálható. Támpontot csupán a XIX. vagy XX. századi őrzéshelyük nyújt, aminek alapján idesorolhatók. Példányaink mind az ünnepi ágyvetés kellékeihez tartozó párnahéjakról vagy díszlepedólcről valók. Részben annak az emléke 234. Pámahéj. Magyar úri hímzés a XVII. század közepéről. Lenvászon. Krémszínű, kétféle kék és zöld selyemszállal és ezüstfonallal, a száröltés több fajtájával hímzett. Kacsos szívhez hasonló alakká korcsosult kétfülű vázából nő ki (a mellékágaktól eltekintve) háromágú virágbokrainak töve. A két oldalág törökös módon csigavonalban visszakunkorodik. A virágbokrok a szélekkel 45°-os szöget képeznek. - Nicky Ferencnétől, Szombathelyről került a tárgy a Savaria Múzeumba. SM 70.28.1