Mukicsné Kozár Mária: Magyarországi szlovének néprajzi szótára (Szombathely, 1997)

19 BOGKOV KOT in pokali z bičem. Tistega, ki je pozno vstal, so zmerjali z "binkoštnim vrčem" (risóuska pütra). Dekleta pa so se morala za lepoto umiti v rosi še pred sončnim vzhodom. pünkösd — A ->húsvét utáni hetedik héten az iskolás fiúk és lányok az 1930as évekig a réten ünnepelték a pünkösdi ünnepeket (risóuski svétki). Korán reggel kihajtották az állatokat a legelőre és ostoraikkal pattogtattak. Aki későn kelt, azt "pünkösdi korsónak" {risóuska pütra) csúfolták. A lányoknak már napfelkelte előtt meg kellett mosakodniuk a harmatban, hogy szépek legyenek. BLAGO (blágo, stóuf) — Do začetka 20. stoletja so si izdelovali obleke iz belega domačega lanenega platna (-»lan). Platno za moške hlače so tudi barvali v črno, rjavo in zeleno. Črno so pridobili iz saj, rjavo in zeleno pa iz drevesnega lubja in listov, ki so jih kuhali. Pred prvo svetovno vojno so pletli tudi debele volnene nogavice. Po letu 1930 je prišel v modo cajg (càjg — groba in trpežna bombažna tkanina), iz katerega so šivali ozke moške hlače. Od 1930-40-ih let naprej so ženske nosile obleke iz modrotiskanega blaga (plóudruk). Pod vplivom konfekcije in mode so v 60. letih nosili moški in ženske obleke in srajce iz naj Iona, v 70. letih pa iz lasteksa in jerseya. (-»hlače, -»noša) ruhaanyag (blágo, stóuf) — A 20. század elejéig fehér házi szövésű lenvászonból készültek a ruhák (-»len). A férfi nadrág anyagát feketére, barnára és zöldre is festették. A fekete festéket koromból, a barnát és zöldet pedig fakéregből és levélből főzték. Az első világháború előtt vastag gyapjú zoknit is kötöttek. Az 1930-as évek után jött divatba a cajg (càjg — sürü, merev pamutszövet), amelyből szűk férfinadrágokat varrtak. Az 1930-40-es évektől a nők kékfestő (plóudruk) ruhát hordtak. Az 1960-as években — a konfekció és a divat hatására — a férfiak és a nők nylonból készült ruhát és inget hordtak, az 1970-es években pedig lastexből ésjerseyből. (-»nadrág, »viselet) Lit.: Kozar-Mukič, Marija: Slovensko Porabje. Etnološka topografija slovenskega etničnega ozemlja — 20. stoletje = Szlovénvidék. A szlovén etnikai terület néprajzi topográfiája — 20. század. Ljubljana — Szombathely, 1984. 62-64., 67., 174179., 184. p. BOGKOV KOT (kauf) — Hišni oltarček (domači oltár) v kotu nad mizo v sobi ali kuhinji. Na tnoglati policije stalo razpelo (raspatke), obdano s svečami in z vencem (venec na tri vejke). V 19. stoletju so imeli tu tudi mohtvenike. V kotuje lahko visela tudi zasteklena slika s kipom Marije (Marijin kèjp) iz Mana Zella (celárska Maríja), (»križ) szentsarok — Házioltár (domači oltár) a szobai vagy konyhai asztal tölötti sarokban. A háromszögletű polcon állt a feszület (raspatkë), gyertyákkal és ko-