Károlyi Mária: A korai rézkor emlékei Vas megyében (Szombathely, 1992)
SÉ-MALOMI DŰLŐ Szombathely tol nyugatra 5 km távolságban fekszik Sé községe az Arany patak északi partján. Az Arany patak futását falvak sűrűn épített sora kiséri ma, de így volt ez valószínűleg az óskor idején is. Az északi oldal szelídebb dombsora illetve a déli part meredekebben magasodó dombjai néhány ezer évvel ezelőtt gyakran kiontó, bóhozamú vízfolyás széles árterét övezték. Még a múlt század elejének térképei is vízimalmok csoportjait tüntetik fel az Arany patak folyásán, ami a mainál valóban nagyobb vízboségre utal. Az őskori tájat itt úgy képzelhetjük el, hogy a sok kisebb-nagyobb vízfolyás kiterjedt mocsárvilágot táplált, melyből kiemelkedő dombokat sűrű erdőségek borították. Az egykori erdókral ma is tanúskodik a terület talajainak vizsgálata, mely agyagbemosódásos barna erdei talajt tüntet fel a lankás dombokon. Szombathely területének őskori lelőhelyeiről szólva megemlékeztünk arról, hogy a város tágabb körzetében a nyugatra fekvő patakparti dombvidék volt az a táj, melynek őskori lakottságát a helyi óskorkutatás a legkorábban, már a múlt század végén megfigyelte és feljegyezte 21 . "Szombathely szomszédságában nyugotnak és éjszaknak húzódnak a neolithkori lelhelyek. Nyugatra Óladon, Ondódon és Dozmaton akadunk tűzpadokra." - írja a szerző, Lipp Vilmos 1876-ban. A kutatás folyamatosságának megszakadása miatt ennél azonban tovább nem jutottak őstörténeti ismereteink az 1970-es évek elejéig. Ekkor a rendszeres topográfiai munkák során sok régészeti lelőhely pontos térképezését végezték el a S avaria Múzeum munkatársai, köztük a Sé község mellett megfigyelt nagy őskori település helyének rögzítését is. A település felszíni nyomai Sé községe nyugati szélső házsora mellett kezdődnek és húzódnak mintegy 300 m hosszúságban az Arany patakra ereszkedő domb lankás oldalán. A patak széles ártere miatt a településnyomok a domb aljánál véget érnek, nyilván folyamatosan vízzel elöntött terület volt a ma rétként zöldellő ártér. (57.t.2). A település felszínen összegyűjtött leletei olyan változatosnak és bőségesnek mutatkoztak, hogy szükséges volt leletmento ásatás végzése a területen. 197374-ben rendkívül csekély kutatási összeggel vezettem leletmentést a településnek a talajerózió által legjobban lepusztított, felszíni leletekkel sűrűn borított részén 22 . Az első két ásatási szezonban már feltártam néhány igen gazdag tartalmú hulladékgödröt, egy kemence és több tűzhely maradványait, és rátaláltam a körárok rendszer kisebb szakaszaira is. A kerámiaanyag rendkívül 48
