Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

PATHY SÁMUEL „Én láttam a vizilányt. Az Adria-tengerbe fogtak egyet ugyebár, Asztán kihoszták. Lenn Mostarban vótam. Hát hogyan néz ki? Emondom az egész állását. Hát, egy hal idájig derékig. Fenn meg nő. Kis feje van neki, két szeme. Orra, haja, mindene van. Meg van neki két kis melle ugye. De lenn hal. Hát a vizbe van az a vizilány. A vizbe él, ahogyan sokszor haliák. Ezektű a tengerészektű hallottam ugye. Mongyuk itten a katonaságná. Műszaki csapatokná vótam, a hidászokná. Azok mind vizenjáró ember jobban. Ugye azok molnárok, hajósok. Úgy hallották éccaka énekűni észt." (193. sz.) így kezdi élete nagy élményét az 1891-ben Őriszigeten (Siget in der Wart), Burgenland egyik legkisebb falujában született Pathy Samu bácsi. A vízilány valóban életéhez tartozik, mint ahogy minden szigeti férfinak van egy vízilánya, azaz olyan személyes története, amely a falutól messze, a hajdani Monarchia valamelyik tájára vonatkozik. Az egyes személyek élete nem független a közösségétől. A belső anyagi helyzetnek komoly szerepe lehet az egyes személyek és rajtuk keresztül a közösség kultúrájának alakulásában. Ez bizonyíthatóan megmutatkozik Őriszigeten is. Kötetünk 191. számú elbeszélése, a hamis esküvel kapcsolatos történelmi monda is ezt bizonyítja. Az evangélikussá vált nemesi falu a feudális főurakkal konfliktusba került. Az Erdődy-, Batthyányi- és az Eszterházy-birtokok középpontjában feküdvén itt is meg akarták szüntetni a parasztnemesi jogokat, mint ahogy ez az Alsóőrségben is történt. Ennek következtében a falu határa egyre szűkebb lett. Csak annyi földterület maradt, amely nagyobb számú lakosság ellátására nem volt elégséges. Ezt azt hozta magával, hogy már a 18. században sokan elvándoroltak, mások pedig, s ez elsősorban a férfiakat illette, már a 19. század második felében valami mesterséget tanultak és azt a falutól távol, mint vándormunkások, - ma ingázóknak neveznék - űzték. Erre vonatkozik a monda befejező része, amely szerint: „El is szegényűt a falu ugye. Mind csak napszámos ember lett ugye. Kevés a gazdaember vagy valami nagyobb birtoka volt neki. Nahát utóbb ementek munkára ide-oda." Ez történt Pathy Samuval is, aki ács lett. Mint ilyen, a pionírokhoz rukkolt be és Mostarba került. Innen származik a vízilánnyal kapcsolatos élménye, amelyet újra és újra elmesél, mert ez ahhoz az életszakaszához tartozik, amit a faluból más nem élt át. Őrisziget története hozta magával, hogy itt a családi élet matrilineáris lett és csak 1921 után, amikor ez a terület Ausztriához került, alakult át ismét patrilineárissá. Ekkor sem lett azonban olyan szélsőséges, mint a nagyobb határú Alsóőrön. A férfiak vándorlásával függ az is össze, hogy azok többsége többnyelvű lett, csak az asszonyok maradtak egy nyelvűek. Ugyanekkor Alsóőrön a férfiak nagy része is egy nyelvű maradt. Ez csak a hatvanas évek kezdetén változott meg, ami viszont a magyar nyelv visszaszorulását, illetve annak értékváltozását jelen-