Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

sik német nyelvű családjánál, ahol az apa szabó volt, fia is az lett, a lányok polgári iskolát elvégezve tisztviselők lettek. A falu legszebb, mondhatnánk, legrangosabb házában éltek, de nem a faluban. Ők is ismerték a helyi hiedelemanyagot, de „nem éltek vele", mert nem volt rá szükségük. Nekik sem volt gazdaságuk. Ma, amikor egyre többen hagynak fel a gazdálkodással, azonos folyamatokat ismerhetünk meg. Legtöbbjük a faluban marad, de nem él bent a falu életében. A hiedelmeket ismerik, hisznek is még bennük, de „tuggya doktorúr, amíg meg vót a gazdaság, szükség vót rá, de mast minek lenne". Ez is bizonyság arra, hogy a hiedelem a termeléstől függött, illetve annak egyik szerves része volt. 72