Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

HASELBACHER GYÖRGY Mint ahogy Felber Gyuri bácsi, úgy ő is a 19. század elején betelepült német nyelvű iparosok utódja, akit a falu sohasem fogadott be teljesen. Nem volt nemes, nem is részesült a nemesi közösség vagyonából, így nem is lett birtokos. Földje csak annyi volt, ami a negyedízigleni nagyanyja leányrészéből megmaradt. Ha az alsóőriek a zsellér fogalmát ismernék, annak tekintenék, de így csak mindenki Gyurinak nevezte. Házineve sem volt, ami itt annak a jele, hogy a faluban alig volt rokona. A falu életének peremére szorítva csak azokkal jött össze, akik hasonló helyzetben voltak. Ha nem volt „munkán", azaz nem dolgozott valahol a környékbeli falvakban, Csulak Róza vagy Gaal József társaságába menekült. Én is csak ezeknél találkoztam vele. Ha a kocsmába ment, ott a hallgatagok között ült, de két említett barátjánál egyenrangúnak tekintették. Hasonló volt felesége társadalmi helyzete is. A falu belső társadalmi rétegeződése szabta meg életét. Németül ugyan sohasem tanult meg akkor sem, ha neve ilyen származására utal. Már gyerekként a falu szegénységének konzervatív világába szorult és tudását, hiedelemanyagát is innen merítette. Ezt tükrözi az a hét hiedelemmonda, amelyet a szöveggyűjteményben közlök. Nehéz lenne szétválasztani, mi volt számára a monda, és mi az, amit ő még hitt. Fia, Valentin, is többször a hallgatók között volt. Ő ezeket afféle mendemondának tekintette, és ma, amikor az ő bécsi életében a falu és annak nyelve is már csak személyes múltjához tartozik, németül adja apja, és a falu hiedelemanyagát tovább. A ma 87. évét taposó Haselbacher György nem volt mesemondó, de elbeszélőnek sem tekitették. Nem lehetett az, mert a falu íratlan törvényei személyiségét nem ismerték el. A községen belüli mozgási köre, belső társadalmi kapcsolata szűk volt. Ahol őt egyenrangúnak fogadták el, ott elbeszélésanyaga a beszélgetéshez tartozott. Ilyen keretek között mondta el az itt közölt hiedelemmondákat is. Az egyébként halkan, vonakodva beszélő férfi arca az elbeszélés során felderült, nyelve és hangsúlyozása elevenné vált. Mimikával és kezeivel igyekezett hallgatóit meggyőzni. A dialekkuskutatásnál mi legtöbbször egy falu egységes dialektusát említjük meg, nem térünk ki azonban az azonos nyelvjáráson belüli „többnyelvűségre". A három egymás mellett fekvő magyar település mindegyikének sajátos nyelve van és a különbségeket már az első kimondott szónál észre lehet venni. Imre Samu munkássága révén ismert a felsőőri nyelvjárás, ami azonban nem a felsőőrségi, hanem csak ehhez az egyetlen településhez tartozik. Más az alsóőri nyelv és mindkettőtől lényegesen különbözik az őriszigetieké. Ez azt jelenti, hogy létezik egy falu-nyelv, amelyen belül azonban ismét csak különbségét találhatunk akkor, ha a közösségen belüli szociális csoportokat figyelembe vesszük. Haselbacher György nyelve, azaz szóhasználata, nyelvtani törvényei, hangsúlyozása konzervatív jellegű volt. (Lásd a 153-159. sz. elbeszéléseket.) Hasonló 68