Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)
„Nekem nem köll," mondok. „Miér?" „lén lefekszek, ollan álmos vagyok. Énnekem nem köll," mondok, „én lefekszem." Aszongya: „Na, ki vót nállatok?" „Egy ember vót. Mindig aszonták neki, Jóska, Jóska. Mindig Jóskászták." Anyám má mingyá tutta, hogy mi van itt benne. Mingyá hama lemozsdatott. De asztán hamarán jólettem. , Hanem a Lajosse eccer. Jegy ember gyütt vajat vennyi. Asztán adott neki vajat. Anyám meg tartotta, ollan háromesztendős lehetett. Anyám meg tartotta a gyereket mellette. Még ott vót, emmá ekezdett sirnya, rugodoznyi. Le akarta állitnyi. „Hát mi van veled? Ájj le!" aszongya neki anyám, „állá csak." Nem tudott lábraállani. Ha, anyám mingyá kezdett ám káromkonnyi. „Megártott a szeme neki, tudod." Hát mingyá lemosta, leizéte. De két nap fekütt, két nap rosszú vót a gyerek. A szem megárt. De az én férjem észt helbe nem hattá. Annak nem lehetett bebeszéni a fejibe. Pedig hát megárt. 229. TÜZESEMBER A berekbe mesétek a tüzesemberru. Jaj, hallottam. Hallani má hallottam. Mer ott nálunk is, ott kinn laktunk a réten. Oszt nem tudom, hát mi vót. Még én is láttam. Ojjan gyerekek vótunk. Édesapám kijátotta: „Gyertek csak, nézzétek!" Hon összeugrott két tüze, két ojjan, izé vót. Összeugrottak együtt, akkor szétmentek. Aszonták a tüzesember. Hogy ezek mast birkóznak. Monták. Összeugrottak, meg szétmentek megin. Szóvá aszt én is láttam. Aszonták,hogy ez főapára vót. Pénz van ott valahun. Pénz van Ott! Az az izé gyütt. 230. FELHŐVEZETŐ Előbb mindig monták, hogyha vót ollan egy csúnya fölhő, akkor má aszonták, mondom, mikor gyerekek vótunk: „Jaj, mast hazaké hajtanyi, gyün a rakoncátlan dijak."' Hát ollan vót, mintha egy ember lett vóna. Úgy úszott a levegőbe. Asztat tudom. Mindig magunk is tétünk tüle, asztán hajtottunk haza. Hogy eső lesz. Eső előtt vót mindig ez az izé. Asztán ollan formája vót valami. Vagy állatformája vagy emberformája. A gyerek ügyi csak úgy níszte. Mindig aszontuk: „Itt gyün a rakoncátlan dijak." 231. HARANGOZÁS VIHAR ELLEN Ciklénybe előbb a régi harangok, aszt (jeget) evitték. Aszt mindég monták, hogy az használ. Azok kongattak egyre. Ehajtották a jeget ekkicsit. De azér hasznát. Asztán előbb Szigetbe mindig aszonták az öregek, amellik haranggá má vizbefultat harangosztak, az nem használ, az a harangozás. Az akkor nem használ, ha vizbefult embert harangoznak awe a harangje. Azér Szigetbe nem is harangoznak. 438