Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

BALLÁ JÓZSEF, ZSUZSI JÓZSI Minden falunak, minden hagyományos közösségnek meg van a vertikális és horizontális rétegeződése. Vertikális alatt a belső szociális rétegeződést értem, a második alatt a korosztályok szerinti csopotosulást. Ribarics János mesemondóművészete nem falujához, annak minden lakójához tartozott, hanem csak egy szociális réteg tagjaihoz. Azon belül is azonban csak az életből kiöregedettekhez. Ballá József ismertetésénél olyan példával találkozunk, amikor a gazdaság napi gondjaiból kiöregedett, az alsóőri birtokviszonyok szerint, módos, büszke paraszt kivált faluja mindennapjaiból és korosztályának tagjaival él, szórakozik együtt. Úgy is mondhatnánk, hogy nyolcvanegy éves korában hasonló korúakkal együtt visszatért fiatalkorába. Ebben az életformájában kerültem vele össze. Találkozásunknak is meg van a maga története. „A közösség belső, íratlan törvényei a falu minden tagját a bölcsőtől a koporsóig kísérik, a vetéstől az aratásig. Ez a megállapítás érvényes a gazdasági életre éppúgy, mint a hiedelemvilágra, az építkezésre, a mesemondásra, a táncra, éneklésre, stb. Annak ellenére, hogy elég sok belső törés állapítható meg, máig is megmaradt egy, az életformán belüli hagyományos rend. Ez azért maradhatott így, mert Burgenland déli része történelmi és földrajzi okokból Európa közepén kényszerkonzervativizmusban megragadt területté vált, és ezen belül is, szintén csak történelmi okoktól függően, a magyar települések még zártabb életformáról tanúskodnak." (Gaál, Spinnstubenlieder, 16. 17. о.) Ez számomra még ma is érvényes megállapítás arra vonakozik, hogy a falu életformáján belül mindenki a közösség tagjainak ellenőrzése alatt áll, mindenki mindenegyes cselekedete ismertté válik. Az íratlan törvények betartása alól senki sem vonhatja ki magát. Ezt a kérdést csak a bentélés, a hosszabb ideig tartó megfigyelés során tudtam tisztázni, mert ezek a törvények a bentéíők számára természetesek, ebbe mindenki belenő. Megismerésük gyakran csak akkor lehetséges, ha a kutató konfliktusszituációkkal találkozik. A belső szervezet előírta minden egyes személy, de minden korosztály magatartását, megszabta a kötelességteljesítés során lehetséges jogokat is. Jogai azoknak voltak, akik kötelességüket vállalva ellátták feladataikat, családjukról és ezen keresztül a faluközösség jövőjéről gondoskodtak. A fiatalok ezt még nem, az öregek azonban már nem tölthették be, és így nekik nem jogaik, hanem, szintén a belső törvényektől függő lehetőségeik voltak. Erkölcsi törvények szabták meg, hogy meddig használhatja valaki ki ezeket a lehetőségeket, de ugyanakkor azt is, hogy az aktív generáció tagjai is kötelesek voltak ezt biztosítani. Úgy is mondhatnánk, hogy a falu erkölcsi normáitól függően mindenki számára biztosított volt személyes szabadsága. Akkor is, ha e kérdés részletekbe menő tisztázása egy hosszabb tanulmányt igényelne, szükségesnek tartom rövid megemlítését. A szóhasználatban különbséget találtam a gazda és a gazdaember kifejezések között. Gazdaember jelenthet-